Valahol nyilvánosságot kell, hogy nyerjen mindaz, amit mi Számalkos OKJ-s diákok megélünk. Mindannyian felháborodunk azon, ahogy viselkednek velünk, fegyelmeznek, kioktatnak. Nem mindenki, csak egyes nem ideillő tanszemélyek. Egyszerűen bonyolult ez az egész helyzet. Nem is tudom hol kezdjek bele...

Elvállaltuk a suliújság szerkesztését, megírását. Írtunk, szerkesztettünk. Adtunk hozzá képeket. De megkérdőjeleződik itt minden, mert a belejavítgatások hatására, én legalábbis már úgy érzem, hogy ez már nem a mi lapunk. Nem a diákoké, hanem az iskoláé. AZ ISKOLÁÉ.

Végül is, ez is a neve igaz: Számalk Szakközépiskola Hivatalos lapja. Tehát kéne egy nem hivatalos lap is. Diáklap. Dejáklap. Amit teljes egészében mi találunk ki. Vicc lenne megcsinálni. Én benne lennék. Direkt elhelyeznék benne alapvető hejtelenségeket, hogy ingereljem a szakmát. Tiszta igazságot kellene ebbe leírni. Fórum. Igazolások, segítések, tájékoztató, informáló cikkek. Esetleg tanári portrék, amelyek tényleg port kavarnának. 

Még jobban értem, mit takar az alternatív, az underground.  Nem megfelelni, kiáltani! 

Hónapok óta összeülünk megvitatni az újságot. Nem történik semmi lényeges. Kb. ugyanaz, mint az órák esete. Vannak olyan óráink, amiken szó szerint nem csinálunk, hallunk semmi hasznosat. SEMMIT.

Bemegyek, és kénytelen vagyok olvasnivaló könyvet vinni, mert egyszerűen belehalok az unalomba. Vannak kivételek. Van egy-két igen színvonalas óra, de a legtöbb? Mintha állandóan szünet lenne. Pedig tény: vannak jó tanárok. Lenne is mit tanítani. De valahogy elcsúszik az egész, azon a banánhéjon, hogy még erre van idő. Két év. KÉT évig tart ez a képzés. Pedig, ha középiskolai szinten, vagy netán egyetemi szinten tartanák, akkor egy év alatt "jajdesimán" el lehetne sajátítani itt mindent. Hajtós lenne, de legalább nem tötyörésznénk. 

Szegény rajzosok. Hetek óta szerkesztik a lap dizájnát, és mindig van amit lehet kritizálni. Pedig véleményem szerint már az első verzson kiadás képes volt. NA jó egy kicsit tényleg konzervatív lett, de a második....páratlan.

Ez az egész lavina onnan jön, hogy mi "én" nem tudok fogalmazni. Nem tudok egy dolgot többféleképp leírni. Lehet kiigazítani nyelvtanilag dolgokat, de akkor az a bizonyos mondat elveszti az élőszerűségét. Bár tény, hogy hagytam magam befolyásolni. Amit mondtak volt benne igazság. De hol van akkor az én igazságom? Nem lenne?

Márpedig ha valamit eddig felfogtam az életből azaz, hogy mindenkinek jár egyfajta értelmezésű: egy igazság. 

Kollégia úr:

Értelmetlenek tartom az egészet. Huszonéves embereket szabályoznak meg értelmetlen dolgokkal. Történt, hogy Tib. Kiment az erkélyre telefonálni, hogy minket ne zavarjon. Erre meg jön az ügyelőtanár, Kocka néne: Fiatalember 10 órára a szobájában kell lennie! Tib előadja szolid magyarázkodását, hogy miértünk van kinn. Miss Kocka nem tágul, és ajtócsapkodós-kiabálós "naénmegmondommiazahejderutyutyu"-ig fajult a helyzet.

Ja alapprogramokon kell részt vennünk. Környezet, Honismeret, Test és lélek, Pénzügyek, Egészség, stb. Felesleges. Be se járok. Jövőre úgyse leszek már itt. EL is lehetne nevezni az épületet a Terror házának. Mert időnként érnek atrocitások. Az egyik sarokkő, a mi kis életünkben, az a 10 órai takarodó. A másik, a szilencium. Le vagyunk korlátozva. Semmit se lehet.