A szatymazi templom meg a focipálya között gyalogolunk, a kertekben még itt-ott fürtök lógnak a szőlővesszőn, pedig novemberben járunk. Pálmai Józsefet, nyugalmazott járási és megyei tanfelügyelőt keressük a készülő monográfia okán. Egyszerű, betűszerető ember szobájába lépünk a tágas, békebeli szolgálati ház lakásában. Józsi bácsi diplomája földrajz-biológiáról íródott, ám a nyugalmazott tanerő érdeklődése kiterjed a történelemre. Miután Szatymazra nősült, az őszibarackos Kamenszki lányát vette el, élvezettel vetette magát helytörténeti vonatkozású ügyekbe. Jelenleg a "Szatymaz földje és népe" című, jövő júniusban megjelenő monográfia* "Jeles szatymaziak" című fejezetén dolgozik.
Szatymaz a monarchia idején fontos hely volt, hiszen ide jártak ki pihenni, mulatozni a szegedi urak. Ha prominens személyiség Pestről Szegedre jött három napra, akkor szinte biztos, hogy egyet abból Szatymazon töltött el. Sok országos jelentőségű döntés született akkoriban a szatymazi lugasok árnyékában.
Harminchét egykori jeles személyiség kerül a monográfia lexikonába, mondja Józsi bácsi. Itt a templom mellett született például Tót Molnár Ferenc festő, aki Szeged nagyjainak portréit készítette el. Aztán meg Joó Ferenc, akinek a leányát a Dankó Pista vette feleségül. Vagy Kukovecz Nana, akit a sorompó melletti szőlőben lőttek agyon tizenkilencben, mert a franciáknak itt készítették a röplapokat. Szerepelnek még a lexikonban tanítók, iskolaigazgatók, híres szegedi tanyások. | | A helyi adatközlők közül Fodor Józsefnét, Nikolényi Györgynét, Répás Ferencnét, Fűz Ferencet említi Pálmai tanár úr. Ezeknek az idős emberek, és az itt nem említettek, visszaemlékezései is hozzájárulnak a monográfia teljességéhez.
A legérdekesebb közlendőjét már a kapuban mondja el a tanár úr.
Szerinte semmiféleképpen nem születhetett Dankó Pista 1858. június 14-én, mint ahogy azt hivatalosan jegyzik.
Ez a dátum a keresztlevelén szerepel, holott az akkori viszonyok közepette a cigánycsaládok nem siettek a purdék megkeresztelésével. Legkésőbb 13-án, vasárnapi napon születhetett az a Dankó gyerek, mondja Pálmai József. Aztán arra is emlékeztet, hogy azon a keresztlevélen nem egyszerűen Szeged van megjelölve születési helyként, hanem Szeged-Fölsőtanya, ez pediglen ugye Szatymaz. És az sem igaz, hogy bárkinek pénzért elhúzta volna a nótáját. Pénzt persze elfogadott, ha adták, de rendelni azt nem lehetett. Kivéve a Zsótér Andornak, akit a Dankó Pista atyai barátjának tekintett. Annál is inkább nem ment ez a nótarendelősdi, mert a Dankó, nem tiszta cigányzenét, de még csak nem is magyar nótát játszott. Színházzenészi ismereteiből, autentikus cigány és magyar népi elemekből összegyúrt, sokszor teljesen szabadon kezelt, improvizatív elemekkel egyénített örömmuzsikát húzott a mulatozók fülébe. Talán valahogy úgy, mint napjainkban bácskai jókománk, a Lajkó Félix. |
