Telnek a hetek. Rohamosan. És jól. Észbe se kapok itt van már a május. Mindig jön valami baleset és paff. Van min rágódni, szenvedni, túlélni. De sikerül. A múlt héten pénteken elaludta a nyakát a jány. Nagyon csúnyán, és fájdalmasan. Hazacuccolásból nem lett semmi, ehelyett betegápolóba mentem át, és aggódásba. Istennek legyen hála: napról, napra jobb lett az állapota. Legrosszabb az volt számomra hogy nem tudtam hogyan segítsek. A fájdalom, ami ott belül van, rettenetes egy erő. Kívülről nem látszik, de belül meg folyamatosan éget, és szúr. Tehetetlen voltam.

Nézegettem képeket ma, mindenfélét. Tisza partos, Kritikus tömeges, szilveszteres, szülinapos képeket. Jó, hogy van mihez kötni, mire visszaemlékezni. Kell ez. Év végére összeállítok belőle egy válogatást. A 2010-es év. Lesz benne minden. balesetes, kerékpáros, ballagós, szülinapos, névnapos, karácsonyos, tisza-partos, nyáros, őszes, téles, tavaszos, esős, napos, havas, saras. Mosolygós, sírós??? ezt még nemtom hogy, csapatos, különös, páros, páratlan. Szóval valami ilyesmi albumot szeretnék én látni egy év múlva.

Valaki most hiányzik innen. Igen tudom már. Innen egészen mellőlem hiányzik egy nyugtató szó, szerelmes szempillantás.

Leszállva a földre.

Jövő héten ballagás, meg érettségi, nekem meg elutazás a Bükkaljára. Neki lesz egy igen zsúfolt hete, nekem meg egy szintén zsúfolt hetem. Zéhák, leszámolók, vizsgák jönnek nemsokára. Túlleszünk rajta:

legyen az égnek hallelujja.

Utána felüdülés, szórakozás. És nyáááááár.