a szívedbe nyár lesz, vagy legyen inkább tavasz.

megtelik virággal olyankor, minden terasz.

öltöztetnéd megint

tavaszvárás

...az ablakból néztem, hogy egy verebecske valami tyúk tollal ugrándozik a tuja zöld ágai közt. nevettem. egy kis madár egy nagy madár tollal. készül a fészek, rakják a tojást. Most nagyon örülök a tavasznak.

fejek ugrálnak előre-hátra bólogatva egyszer jobbra, középre, balra. mintha valami zenére járna a nyaka mindenkinek. viccesek ezek a verebek. éés mindegyik más és más. Nem egyformák. csicseregnek egymásnak, nekem. Vajon miről cseverészhetnek??

-képzeld pityu talált egy darabos kukoricást!!!

-jaj ne is mond, úgy bezabáltam magam belőle tegnap, hogy még most is fáj a begyem!

egy kicsit odébb:

-amott túl a házon, a fenyvesben nagyszerűen süt a nap!! Próbáld ki!! tiszta felüdülés.

-igen nagyon rám férne már egy kis Fény! ez a hosszú tél teljesen depissé tesz. megyek is járok már egyet, kinyújtóztatom szárnyaimat. ha látok valami nagyot akkor majd sietek vissza!

-aztán igyekezz!!

Felmentem a szobámba, és ablakot nyitottam, gázt lehúztam. Lefeküdtem olvasni, közben  a háttérben madarak csicseregtek be hozzám tavaszt hirdetve. Pompás érzés volt, olyan, mintha nyár lenne. Egyszer hátradőlök és váóó. Belesüt a nap az arcomba. Hát ez isteni!!!

Csak feküdtem és hagytam hogy az arcomat átmelegítse a Nap. Szemhéjamat láttam pirosban, majd sárgában fényleni. Nem is a szobában voltam már, hanem valahol máshol lebeghettem. szép volt. egy pillanatra megszűnt számomra az idő, a valóság,

minden érzékemmel a Fényre koncentráltam. néztem, szagoltam, hallgattam, s a bőrömmel felfogtam az mindent átjáró napfényt!

Nagyokat szippantottam mintha a végemet élném, pedig dehogy! A legszebb pillanatok ezek, amikor mélyen beszívod a levegőt, és azt hiszed ha a levegőt beszívod, azzal együtt a pillanat varázsa is örökre beléd ivódik, hogy aztán ne felejsd el soha, soha, soha.

fényben úszunk minden részünk utoljára szép