Itthon kevesen tudják, hogy nyaranta kolozsvári diáktársaink nyári egyetemet szerveznek vállalkozó diákoknak Erdély egyik tájegységére. Idén augusztusban egy kicsit távolabb, Moldvában került sor a IX. Néprajzi Nyári Egyetemre, amelyen a Szegedi Tudományegyetem három hallgatója is részt vett.

 A Néprajzi Nyári Egyetemet a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) szervezésében idén a moldvai csángók földjén került sor. Jelentkezni a szövetség honlapján (www.kmdsz.ro) pályázat útján lehetett. Feltételek közé tartozott, hogy hallgatói jogviszonyod legyen egy kárpát-medencei felsőoktatási intézményben. Ezen kívül ki kellett, hogy tölts egy motivációs levelet és egy jelentkezési lapot. A szállást-utazást és az étkezést biztosították, neked csak a kolozsvári útiköltségedet kellett hogy saját pénzből fizesd. Végül 26 egyetemista kapott lehetőséget arra, hogy megismerkedjen a csángó kultúra minden sava-borsával.

 Kolozsvárról indult buszunk Gyimesben tett egy megállót, ahol megtekintettük a helyi nevezetességeket: az ezeréves határt, a néprajzi gyűjteményt és a hatalmas állomásépületet.

Itt került sor az első előadások meghallgatására is, a gyimesi csángók történelméről,

kultúrájáról.

 A moldvai magyarokról annyit kell tudni, hogy két fő területre északi és déli csángókra oszthatók. Ezek XII-XIII századi kitelepítések. Erre a területre századokon át kóboroltak, azaz csángáltak be a magyarok. Az utolsó nagy hullám az 1764-es madéfalvi veszedelem után került ki az országból. Ezek a székelyek rátelepedtek a meglevő középkori magyar falvakra. Pár évtizeddel ezelőtt még jól meg lehetett különböztetni őket egymástól. Az északiak ma már nem beszélnek magyarul, csak a déliek között maradt meg a magyar nyelv. De itt is már erőteljes beolvadás folyamata indult meg. Ennek megállítása érdekében a Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége külön magyar nyelvű iskolákat működtet. Az iskolák sikeresek, a gyerekek szeretnek iskolába járni, egy komoly probléma van ezen a téren: kevés a magyar iskola. Érdekes, hogy a görög-keleti románokkal ellentétben a moldvai magyarok megőrizték római katolikus vallásukat. Ez alapján nagyjából 250.000 magyar eredetű lakosság él túl a Kárpátokon, amiből egy 50-60.000 az, aki még beszéli a magyar nyelvet.

 Moldvában egy eldugott székelyes faluban, Lábnyikban a magyar iskolában kaptunk szállást. Ez volt fő központja a környéket bejáró kirándulásainknak. Másnap előadást hallgattunk meg a moldvai csángók múltjáról és jelenéről. A több órás előadás után fórum formájában vitattuk meg a hallottakat. A második nap Pusztinába látogattunk el, ahol régi énekeket hallgattunk, és megismerkedtünk a szövőszék helyi termékeivel. A sok templomlátogatás és előadás között a változatosság jegyében egy 25 kilométeres túrát tettek be a szervezők, amit Magyarfaluban egy ízes ebéd követett. Tradicionális „csángó ételeket” cibre levest és galuskát készítettek nekünk. Az este végül egy igazi moldvai táncházzal lett felejthetetlen emlék mindannyiunk számára. Tűz világa mellett több órán keresztül falusi gyerekekkel táncoltunk. Majd a tűz mellé telepedve csángó népdalokat énekeltünk, tanultunk. A faluban járva-kelve találkoztunk az igazi falusi élet örömeivel. A helyi emberek vendégszeretetével, közvetlenségével és bizalmával. Az utolsó napot Zabolán, a Csángó Múzeumban zártuk, ahol megismerkedtünk a népi viselettel, majd meghallgattuk Pozsony Ferenc előadását a csángó identitás kérdéseiről.

 A rendezvény mottója lehetne: egy hét a nyárból, a szórakozva tanulás jegyében. A Kárpát-medence legváltozatosabb pontjairól - Erdélyből, Debrecenből, Felvidékről, Sopronból, Budapestről illetve Szegedről – érkező, különböző szakok és karok hallgatóit összekovácsolta a csángó-magyarság története, helyzete és jelenlegi élete iránti érdeklődés. A Kolozsváron még vadidegenként buszra szálló fiatalok egy hét elteltével jó ismerősökként váltak meg egymástól. Csak javasolni tudom: jövőre próbáld ki te is, mert megéri!