Olyan fura dolog történt meg velem e héten zenei téren. Tegnap este még nagyban hallgattam a népzenét, de aztán valahogy Nirvánás életérzés bukkkant fel, am on the plain hmmmm hmmm, majd máma Metallica a szimfonikus koncertes változat push in the stay heey yes am push in the stay for somthin better nooow. Aztán mikor beültem ide a gép elé meg kispált nyomattam.  Most késő este pedig placebóra kívánkozik a fülem.

Tejóég: holnapután apakezdődik a nagy kaland. 10 nap alatt Kőszegtől Szekszárdig. Kicsit én is hitetlenkedek mint akik visszatartanak az úttól. De épphogy csak egy kicsit. Amennyi kell egy ilyen utazás előtt. Eszembe van még hogyha hazakerülök pályázhatok Moldvába a csángómagyarokhoz. De jó is lenne ha mindez összejönne. Valahova fel is írnám hogy 2009 az én évem. Bármibe fogok sikerül.

Mikor jöttem hazafelé palotáról az úton énekeltem. Előkaptam a diktafonom és előkapartam az év során szerzett dalokat, énekeket verseket és valahogy kikívánkoztak belőlem. Nem is értem hogyan. De a lényeg hogy akkor, ott, kinn a pusztán a saját hangom nagyon hitelesnek hangzott. MEg merem kockáztatni hogy szép volt. Nekem legalább is nagyon tetszett. És ledöbbentem hogy mennyi mindent elfelejtettem ősz óta.

Táncolni-énekelni volna jó, Besh o drom koncertre, skátáztikolni, úszni a folyóban, tábort verni istenháta mögött, és meggyújtani egy tüzet. Bámulni a csillagokat majd elaludni alattok. Reggel virradó nappra kelni, és jól belakmározni. Délután felmászni a környék legmagasabb hegytetőre, azon leülni és merengni sok-sok kusza dolgon. Csodálni a szelet, a tájat a Földet.

De jó is volna. S a legszebb az egészben hogy mindezt nem egyedül megtenni.