virtuális naplopó

2013\07\26

Czukorborsó


Szakítani. Szakítást megélni. Két különböző dolog.

Pár hete megismertem egy tündéri lányt, Kibe elkezdtem belefeledkezni. Ebben egy kis törés lett most ez a szakítás. Kis törés, mert azzal, hogy szakított, még jobban foglalkoztat. Ez őrület nem?:)

(De az).

Olyan ez, mintha valami gyorsítóval spékelnének meg. Elkezd járni az agyam, hogyan nyerjem meg a kis szívét?

(De nem).

Tudom jól, hogy csak a bolond szívem szórakozik velem, értelme nem lenne. Ezért nem. Elég bonyolult ügy, nem is részletezem, maradjon elég annyi, hogy nem szoktunk ilyet csinálni. Belehabarodni egy lányba, akinek barátja is van. Ezért maradok távol az egésztől. Csak az a baj, hogy sokszor eszembe jut, s elég nehéz ez ellen tenni. Szinte isteni jelnek fogtam fel az egészet, így annak kell a távozását is hinnem. Najó mégis elmondom, látom érdekel. Meg különben is tökjó sztori. Csak az illető ne olvassa, akié a lány most :)

FIGYELEM! AZ ALÁBBI SOROKBAN KÖZGONDOLKODÁS ELLENI IZGATÁS FORDULHAT ELŐ!

Kedden elmentem címerezni, amiről sokat halottam már, de még nem próbáltam. Itt ismertem meg Őt, akit hívjunk Minnie-nek. Gyönyörű éjfekete haja van, formás alakja, akár Hófehérke is lehetne, annyira elvarázsolt egy lány. Árad belőle a kedvesség, s ahogy később kiderült nemcsak az. Volt benne valami, ami miatt különbözött a többi ott lévő lány közül. Az elején még nem tudtam mi az. Fura is volt az első nap emiatt, mert erősen lemaradt, a mellettem levőkkel megismerkedtem, pedig vele kezdtem a beszélgetést, megmaradt, h kommunikációban képzelte el a jövőjét egy darabig, tisztára mint én. Aztán valahogy behozta a lemaradását, de nagyon húzós munkavezetőt kaptunk, aki minket újakat is hajtott előre. 

Beszélgettünk sokat, s azt vettem észre, hogy csak arra vágyom, hogy vele beszélgethessek. Rajta kívül nem érdekelt a többi lány. De ez kölcsönös volt, figyeltem a viselkedését, érdeklődő volt. Aztán, egyszer egy nyaláb címert találtak a sorában, nekem is elszorult a torkom, hogy itt most mi lesz. Gondoltam arra, hogy fel kéne vállalni, de addigra kibökte, hogy az Ő sora volt. Ebből nagy balhé lett, én tettem amit éreztem, hogy tennem kell: támogattam, s igyekeztem mellette lenni. Végül nem volt semmi azon kívül, hogy másnap új munkavezető, új esélyek. Hófehérkével az utolsó órában lemaradtunk. Nem akartam egyedül hagyni, ezért lemaradtam vele, amiért a végén megvolt a jutalom. Valahogy előjött ez az egész téma, akkor annyira törékenynek láttam, hogy gondoltam megölelem. Ölelés közben a következő gondolatom már a csók volt. De nem mégse így volt. A szituáció úgy hozta, hogy egyszerre öleltük meg a másikat, s az ölelésből lett a mindkettőnk gondolatából megfogant csók. Kinn a pusztában, a kukoricás végén, több kilométerre a legközelebbi embertől, soroljam? Elég romantikus. :)

Egyből elfelejtettem addigi fásultságomat, mintha feltöltődtem volna. Madarat lehetett velem fogatni. Kéz a kézbe sétáltunk a buszra, s csak akkor gondolkoztam el, nem tudom hogy van-e barátja? Számomra tökevidens, hogy nem lehet. Mikor felhoztam, csupán ennyit mondott rá: bonyolult. Némi zavar, és szófukarság kísérte a szitut. Fura volt, de nem firtattam tovább. 

A buszúton kiderült, hogy a leány nagyon szeret csókolózni. Bár én nem lájkolom a mások előtt való csókot, de gondoltam majd kinőjük, úgyse lesz sok időnk egymásra.

Másnap, mikor felkeltem azt hittem álmodtam az egészet, de reggel, mikor a GD előtt meglátott, s odajött biztosított változatlan érzelmeiről.

Annyira hirtelen jött nekem ez az egész, ahhoz szoktam hozzá, hogy egy lányt hónapokig kell hódítani, több nap az első csókig, s több hónap az első intim viszonyig. Itt meg szinte jó, együtt voltunk egy egész napot, de kevésnek éreztem amit ismerek róla, persze kedveltem nagyon, s kívántam is a csókot, de más volt ez, mint az eddigiek. 

Szerdán a buszunk a Népligetnél beadta az unalmast, hazakísértem, s még mindig láttam rajta a zavart, s vallatóra fogtam a lányt. Így bökte ki, hogy a barátjával nem szakított, hanem csupán rég beszélt vele. S hogy nem okés a kapcsolatuk. Fasza. De annyira nem akart erről beszélni, s annyira úgy viselkedett mint egy Rák, menekült vissza a páncéljába. Hagytam.

Annyit jegyeztem meg, hogy egy kapcsolatban, ha egy ilyen dolog előfordul, akkor ott marhára nincs semmi rendben. Én soha semmilyen körülmények között sem csalnám meg a barátnőmet, mert akárhogy vesszük, egy csók az már megcsalás, olyanannyira egy intim, bensőséges és finom dolog ez.

Ha a nőmről megtudnám, hogy megcsókolt valakit, azonnal szakítanék vele. Mikor másfelé kacsingat, nem szeret eléggé, valami hiányzik. Szép dolog a kitartás, de ha nem találja bennem a számítását, akkor az később se lesz meg. Ez volt Dorkával is, jól tudom. 

Két ember összepasszolásának mi a függvénye? Hasonló igények. Engem úgy szeressenek, ahogy én szeretek. Azt akarom visszakapni, amit én adok a másiknak. Legyen az egy simogatás, érintés, harapás, bármi. A szerelem és szeretet a kapocs, ami ezen segíthet, de ez elmúlik, s alábbhagy egyszer. Akkor mi lesz? Ha sok mindent lenyelünk, akkor az kitör egyszer váratlanul, mint a vulkán...

Ahogy Minnie mesélt pár szóban A verzióról, én rácsaptam a végítéletet. 

Szombaton randiztunk, s sikerült sokat is beszélnünk, meg mást is: mások előtt smároltunk a Tisza parton, majd a Gergő ligetben elszabadultak az állatok. :)

De tényleg pozitív volt, hogy tudtunk beszélgetni, rálátni a másik életére, énjére, gondolkodásmódjára. Sok minden kiderült, számomra róla. Hasonló a gondolkodásmódunk, a zenei ízlésünk. S ez az első alkalom, hogy nem én választottam ki a nagy Őt, hanem Ő engem. Az eddigi barátnőimet előre megismertem, elbeszélgettem velük, nálam a vonzás igazi oldala belülről fakad. Lehet kívülről vonzónak látnom egy nőt, de belülről is lássam ki ő valójában. Erre jó, ha valaki ír magáról, vagy mesél órákat. Megtalálni a párhuzamokat, megjegyezni, s dédelgetni magunkban. Szombaton ez totál megvolt. Utána napokban sokat gondoltam erre az egészre, s ami a legkülönösebb, belegondoltam, én mit tennék ebben a szituban. 

Kedd este arra gondoltam, hogy én tuti ejteném az új fiút, akit alig ismerek, s annak adnék még egy esélyt akivel már hónapok óta ismerkedem, s akit a szívembe zártam, neki adnék esélyt. Ha rendes vagyok így teszek. Éreztem, hogy kevés volt az együtt eltöltött idő, többet kellett volna beszélgetnem vele erről, a világ dolgairól. De nem akartam elkapkodni sem. Úgyis minden úgy lesz, ahogy a jó Isten akarja. Így lett. Mert Minnie-t szinte én kértem, a legutóbbi kapcsolatom azért siklott ki részben, mert nem voltunk szexuálisan egy hullámhosszon, Minnie-vel nagyon megvolt ez utóbbi, éreztem, hogy nagyon jó párost alkotnánk. Megvan benne mindaz, amit egy nőtől kérhetek. Szenvedély, kezdeményezőkészség, helyes, kedves, jó beszélgetőpartner. Egyedül kajakozásra nem tudtam bírni. De ez se lett volna gond, elmegyek a haverokkal. 

Szóval tegnap dél körül azt hiszem, hivatalosan véget értek álmodozásaim Róla, mert dobott. Amin nem lepődtem meg, de nem is örültem neki, mert mint ecseteltem, kezdett fontossá válni. Részben örültem is, hogy azt a bizonyos másik srácot választotta, még ha tudom is, hogy nem fog sokáig tartani. De jó tudni, hogy nem romboltam szét egy kapcsolatot, másrészt, igazán rendes lány, hogy nem dobbantott egyből a süllyedő(?) hajóról. Ezt értékelem benne. 

Nem tudom meddig tart ez az egész, de még egy darabig Vele fogok álmodni. Bár a "fájdalom" nem olyan erős, mint egy  két és fél éves kapcsolat után, de azért piszkálja az ember lelkét. 

Lehet pont ezért volt. Az elmúlt két hétben kivételesen nem magamtól voltam "faszagyerek", hanem egy nőtől. Piszok jó érzés férfiként viselkedni, mert a férfit férfivá, egy nő teszi, (ue fordítva is). Szóval be volt töltve az a bizonyos Űr, ami a klip elején is elmondatott. Most meg, hálát kell adnom ennek is, hogy újra érzem ezt az Űrt. Azt az Űrt, ami világokat épít, dalokat-verseket szül, amit szerelmi bánatnak is hívnak, mert ez is jódolog ám! 

Édes melankólikusos, csokievősös, gitározgatós, tekergélős, gondolkodós. De nem bántam meg semmitsem. Újra csinálnám, és újra udvarolnék, ha lehetne.

Mert élni jó :)

virtuálisnapló

2013\06\10

Tekergő az Adrián Oo--Kerékpártúra a tengerig 2013 Augusztus

Tekergő az Adrián Oo--Kerékpártúra a tengerig 2013 Augusztus

Szeged-Baja-Bosanski Novi-Bihac-Plitvicei tavak

-Covici-Krasno Polje-Biljevine-Senj-Rijeka 653km
Nagyobb térképre váltás

                                                                                                                                                                                                     

Figyelem! Warning! Attention!! Achtung!

Mivel ezúttal egy volt háborús övezeten is átkelünk, így mindenkit megkérek arra, hogy senkise kószáljon el, ahol dzsumbuj van oda TILOS bemenni. Veszély nincs, itt is élnek emberek, állatok, inkább állatok.... Szóval biztonságos a Balkán, csak annyi a dolog, hogy ezúttal nem az erdőben, meg a dzsindzsában végezzük dolgunkat, hanem az emberek által frekventált helyeken. És itt nem a járdára gondoltam, hanem a kocsmára :D

Az alábbi cikkektől nem kell megijedni, egyszerűen csak tartsuk észben.

"Horvátországban 1991-től napjainkig összesen 1975 ember sérült meg aknabalesetben, közülük 509-en halálosan. "

"A legtöbb aknamezőt azokon a területeken létesítették, ahol harcok dúltak a háború idején. Ezek: Nyugat-Szlavónia, Kelet-Szlavónia és Közép-Dalmácia, illetve a tőle északra eső területek, Knin és szélesebb környéke."

"A nyaralásra induló turistákat főleg a tengermellék elaknásítása érinti. Persze hozzá kell tenni, hogy ezeken a vidékeken végezték el a legátfogóbb aknamentesítést, éppen az idegenforgalom miatt. Közvetlen veszély a turistákat még Zadar környékén sem fenyegeti, mindazonáltal be kell tartani a táblák figyelmeztetését."

 

"romos házak közelében, elhagyatottnak tűnő földeken - általában a felfedezésre hívogató részeken, helyismeret vagy helyi kísérő nélkül -, sosem árt az óvatosság.

 Aki autóval barangol a régi hegyi utakon, ne nagyon álljon meg azoknál a „kísértetfalvaknál”, amelyek a kilencvenes évek háborújának emlékeit őrzik. Fényképezni is csak az autó mellől, a közútról érdemes. Sok, szerb tulajdonú házat ugyanis maguk a horvátok aknásítottak el annak idején, hogy a tulajdonosuk ne tudjon visszatérni oda."

Az erdőbe marhára nem szabad bemenni:

Dubravko Kruserovksi szerint a legnagyobb gondot azok a felelőtlen emberek okozzák, akik tönkreteszik vagy ellopják az elaknásított területet jelző táblákat.

 

 http://hvg.hu/vilag/20130404_Horvatorszag_meg_dugig_van_aknakkal

http://www.hirado.hu/Hirek/2012/03/28/15/Meg_mindig_vannak_aknak_Horvatorszagban.aspx

http://www.szabadfold.hu/aktualis/barmikor_felrobbanhat_horvatorszagban

http://mno.hu/migr_1834/haborus_akna_olt_horvatorszagban-214576

 http://belabarna.blog.hu/2009/04/14/aknamezo_az_ut_mellett_horvatorszag

http://www.fokusz.info/index.php?cid=1409458913&sid=1667224876

http://en.wikipedia.org/wiki/Minefields_in_Croatia

http://www.hirek.sk/multunk/20111107230801/Meg-mindig-vannak-aknak-Horvatorszagban.html

http://nol.hu/archivum/archiv-491909

 

 

 

 

0. nap-Aug 12 hétfő délután

Szeged-Kelebia 51km


Nagyobb térképre váltás

Gyülekező hétfő délután 16:50-kor a Maty-érnél lévő kerékpárút végében. Azaz a Kálvária fojatásában a repülőtér mellett, a körforgalom után.  

20:00 körül érkezés Kelebiára

 most jöhet az indulózene

1. nap-Aug 13 Kelebia-Bácsalmás-Baja-Mohács-Villány-Siklós

100km síkterepen

 


Nagyobb térképre váltás

Ébresztő 4:30 körül

Oetkor indulás a 29 km-re lévő Bácsalmásra, honnan a 7:16 vonattal tova Baja 7:42

(50km spórolunk vele) 235 a kerójegy, 325 a diák.

Baja 08:00

A Gemenci erdőn mellett


Nagyobb térképre váltás

Mohács- 12:00 (50km) -egy-két órás nézelődés, fürdés a Dunában.

 

Villány -Borozás 1 óra

Siklós - vármászás (50km)

Sátrazás valahol Európában.

2.nap

Siklós-Drávaszabolcs-Donji Miholjác-Slatina-Daruvar

94km, -szintemelkedés 200m

-első emelkedők


Nagyobb térképre váltás

Kelés 6-kor indulás 7-kor, átmegyünk a határon, és a Dráván.

Slatina 10:00- (45km) +egy óra pihi

Idáig könnyű utunk volt, innentől a hegyek kísérik utunkat- meghódítjuk Papukot :D

200 méteres szintemelkedés, ha nem több

Mondjuk a Slatina-Daruvar távot (50km), ha óránkénti 10km/h-val számolunk, akkor megvan 5 óra alatt. 

Nagyobb térképre váltás

Daruvárig ha elérünk, akkor ott egy órás pihenő, ha nem akkor előtte sátrazás valahol.

-csövezésre alkalmas hely lesz ez a lábmosó asszonyság :)

ez is itt van valahol.....

Egy újabb éjszaka, amikor nem fürdünk, csak palackból

3.nap

Daruvár- Novska- Bosanska Dubica

- 70 km - 200m-es emelkedők 


Nagyobb térképre váltás


egy ideális sátorhely Novskánál

>Elérni Novskát, (50km) átkelés Boszniába. Itt az Una folyó völgyében feltöltődés, s kikapcsolódás vár ránk. A folyóban fürödni SZABAD. A területről annyit, h az országhatárok nem érnek semmit. Bosznia két részre van osztva: Bosnyák és szerb területre. Republika Srpska a Szerb Köztársaság, Federacije Bosna I Hercegovina a Bosnyák Föderáció.

a határnál

A világos szín az ortodox szerb, a sötét a mohamedán bosnyákok területét jelzi. A területen zaljott a '90-es évek legsötétebb európai háborúja a délszláv háború, ami tulajdonképpen egy függetlenségi háború volt. Jugoszlávia felbomlása után először a szlovének szakadtak el. A 10 napos háború alatt néhány szerb katonán kívül senkinek sem esett baja.

Horvátország kilépését már a megmaradt Jugoszlávia nem nézte jó szemmel. Csapatokat küldtek. Bosznia különleges helyzetben volt, mert itt vegyesen laknak a nemzetiségek. A szerbek maguk között megszavazták a Jugoszláviához való csatlakozást, a Bosnyákok pedig a függetlenséget. Hamarosan eldördültek az első lövések (1992) s utána nem volt megállás egész falvakat irtottak ki, etnikai tisztogatásokat végeztek a boszniai szerb szabadcsapatok. '95-ben a horvátok megegyeztek a bosnyákokkal, együttes erővel, a szerb agresszorra vereségek sorát mérték. 1995-ben békét kötöttek. Boszniában két parlament, két hadsereg. A daytoni béke óta az ország nemzetközi ellenőrzés alatt áll, a hatalom az ENSZ-főképviselő  kezében összpontosul.

 

 

 

 

 

 

 

 

 Horvatska Kostajnica



 Una

4.nap

Bosanska Dubica- Bosanski Novi- Bosanska Otoca

-71km - folyóvölgy-nincs emelkedő


Nagyobb térképre váltás

Ez a rész viszonylag sík lesz, sztem gond nélkül átgurulunk a völgyön, sok pihenőt tartva.


újabb kiválló sátorhely 

Forrás Kostajnicánál, a Balkánon nincsenek közkékkutak.

Una-una-Una





Otoka

Az Una fordulója Otokánál

5. nap

Bosanski Otoca-Miostrah- Prnjavor- Plitvicka Jezera

 

73 km - Bihactól felfele 300m,400m, 500m 

Nagyobb térképre váltás

A vár az Una jobb partján, Osztrozsác (Ostrožac) és Krupa (Bosanska Krupa) között, egy Miostrah településének irányába néző, csúcsos hegyen állt. 1286-ból van az első írásos emlék.

6.nap -: Plitvice

Egész napos barangoló a Nemzeti Parkban.

60kuna a diák belépő, köbö 2500 ft.

 

 

7.nap Plitvicka Jezera- Otocac 

-40km - 500-as szintről fel 600m, 700m-ig


Nagyobb térképre váltás



8.nap Otocac-Senj

-40 km- 400m-ről 500-600m-ig

Nagyobb térképre váltás

Krk szigete a hegyről



Szennyben elérni a tengert.

út senj felett2.jpg

A város felett a Google radarján. 

9.nap Senj

Strand és amit akartok, közelben van az Ujcai kemping, ahol magyar búvárbázis van.

senj.jpg

10. nap Senj-Selce

-30km- 100m fölé


Nagyobb térképre váltás

11. nap Selce-Rijeka

-34km- 200mfölé


Nagyobb térképre váltás

 

 

12.nap Rijeka-Koprivnica-Gyékényers

A vonat Rijekából hajnalban (05:45) indul Koprivnicáig, Ez Kanizsa alatt van a horvát oldalon. 146 kunába (6000Ft) kerül a jegy. A kerékpárjegy alkuképes. Átttekerés a zöldhatáron, :)

vonat.png

Koprovnica 11 órakor érkezés. Áttekerés Gyékényesre( 37km) 13:27kor indul a személyvonat Dombóvárra, onnan 


Nagyobb térképre váltás

átszállással 16:11-kor indul a másik személy Bajára, Itt megint át kell szállni a félegyházira, ami letesz Mélykúton 18:45-kor. Atis továbbmehet félegyházára (20:14), onnan van vonat 20:30-kor Szegedre.

A hazafele vonat ára:

Gyékényes-Bácsalmás: 1850Ft

kerójegy: 925Ft

bringatúra kaland kerékpártúra Horvátország Adriai-tenger Bosznai-Hercegovina

2013\03\14

rég jártam, rég írtam, rég láttalak

Rég láttalak téged naplopóm! Tegnap átnyálaztalak, és annyi mindenben voltunk együtt, hogy muszáj velem maradnod még egy darabon.

Telik az életem, rohan az egyetemmel, az órákkal, a barátokkal, a hobbikkal, a zenével, és a Fb-al is.

Ma lelakkoztam a kis utánfutót, nagyon szép színe lett, 2000 be került az új küllő, és 2300 ba a csónaklakk. 4300 Ft-ért lett egy vattaúj újrafelhasznált futóm. Nem mellékes, h igen csinatos darabról beszélek neked. Még nincs felrakva a két oldala, és a húzója sincs odarögzítve.

Az akvapónia is haladt, egy fóliaházban pihen, beszerelve a szivattyú, két oldal hibádzik, és két lefolyó. Tegnap vettem időzítőt a szivattyúhoz. Egyenlőre lövésem sincs, hogy hozzam össze a lefolyókat.

Ma találkoztam a zsófival, és milyen jó, hogy nincs senkim, mert akkor nem lenne ennyi időm a saját dolgaim gyors elintézésére. Azért jutott ez eszembe, mert mesélte h egész este skypoltak, és összejárnak, szóval jó h van időm.

Jó időben ezt az időt csavargásra akarom kihasználni, mert kezd hiányozni a mászkálás. Egyedül való stoppolás, kell valami őrültség, mert ez a rossz idő és a négy fal magábaszív.

virtuálisnapló

2013\03\10

József Attila életei

Készült a 2010/2011-es tanév Kultúrtöri órájára kiselőadásként, a hibákat nézzétek el kérlek! Később hozzáadom a könyvrészleteket is, amelyekkel közelebb hoztam az életét. Most alaposabban megolvasva itt-ott hiányos is, fogalmam sincs hova lett a többi része, előkeresem a jegyzeteimet és kiegészítem.

a PPT

https://docs.google.com/file/d/0B8AN_GlTLGunZUlFQXZzX05RWVE/edit?usp=sharing

Vitathatatlan, hogy nincs Magyarországnak nála nagyobb népszerűségnek örvendő költője. Életútja megfogott művészeket, költőket. Hatalmas ereje van, még ma is. Utcák, terek, szobrok, képek, dalok versek próbálják megfogni, hogy el ne szálljon közülünk.  Ennek köszönhetően -József Attila még ma is él.
Születését és életrajzi adatait nem kívánom felsorolni, mert ezt valószínűleg már mindenki olvasta, tanulta legalább egyszer életében. Életművét szeretném nektek megvilágítani. Verseit, gondolatait, történeteit.  Kiragadva egy-két jelentősebb epizódot életéből.
Attilát és két lánytestérét Jolánt és Etelt édesanyjuk egyedül nevelte fel.  Anyagi gondjaik miatt kétszer kerülnek nevelőszülőkhöz.  Öcsödön Pistának szólították, mert az Attila név egyszerűen nem létezik.
„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.” (József Attila: Curriculum vitae, részlet)
 Anyja egyedül maradván az Országos Gyermekvédő Liga révén Etussal együtt Öcsödre adja nevelőszülőkhöz, ez az első törés József Attila életében. 1918-ban meghal édesanyja, ez a második törés. Édesanyja halálát nem tudja feldolgozni. Ambivalens érzések jellemzik, egyszer gyűlöli, egyszer imádja.
Édesanyja halála után sógora, Dr. Makai Ödön veszi magához, aki iskoláztatni is hajlandó, így kerül Makóra. Itt figyelmek fel először verseire. Később Juhász Gyula fedezi fel Szegeden, atyai jóbarátja és tanítója lesz. Az ő segítségével jelent meg első verseskötete 1922-ben: Szépség koldusa. A szegedi egyetem bölcsészkarán volt hallgató, s a francia nyelvet vette fel a magyar mellé.
A szegedi egyetemről eltanácsolják a Tiszta szívvel című verse miatt. 1925-ben Bécsbe ment, majd Párizsba. 1930-ban belekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába. A mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal, aki több évre élettársa lett. 1935-től lappangó idegbetegsége többször is előtört, a pszichoanalitikus kezelések sem segítettek. 1936-ban a Szép szó című folyóiratnak lett a társszerkesztője. 1937-ben betegsége egyre jobban elhatalmasodott, a kórházi ápolás sem használt. Nővérei vették magukhoz penziójukba Balatonszárszón. Maga vetett véget életének 1937-ben, egy tehervonat kerekei alatt halt meg.
Múzsák
„E két hölgy, anya és leánya megdobogtatta a fiatal József Attila szívét, s 1924-es találkozásukat követően éveken át kölcsönösen megihlették egymás életét és művészetét: Gyenes Gitta megfestette a költő egyik legjobb portréját (melynek eredeti fotóját kiállítva láthatjuk, eredetiben pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban tekinthetjük meg), József Attila pedig számos verset írt anyához és lányához.
Zuglói tágas otthonuk a húszas-harmincas években művészeti és irodalmi szalonként vált ismertté, mely vonzotta a fiatal tehetségeket, többek között József Attilát és barátait is.
Gyenes Gitta lánya Wallesz Luca, aki tizenéves korától érdeklődő és egyre aktívabb szereplője a családi irodalmi szalonnak. Szépsége, mint a fényképek is igazolják, valóban elbűvölő, tehetsége a művészetekben szintén sokoldalú, bár nem jut el olyan elismertségig, mint édesanyja.
Wallesz Lucához, aki ekkor 16 éves,  1927 karácsonya és 1928 között egy egész csokor gyönyörű verset ír József Attila. E Luca-versciklus nyitó, egyben egyik legismertebb darabja, az Áldalak búval vigalommal című, mely annyira muzsikál, hogy több kiváló zenei feldolgozás ihletője is lett.”


Szerelmek:

megismerkedésük:
Egy vasárnap délután vendégek jöttek hozzánk, és Komor Bandi Attilát is bejelentette telefonon, aki időközben hazajött Párizsból. Emlékszem, hogy magas, kissé marcona, fekete, markáns ifjúnak képzeltem, és kissé féltem is tőle. (…) A marcona, markáns, magas ifjú helyett Attila sápadt arca, leszegett feje, szöghaja, vékony, kopott ruhás figurája, furcsa, oldalgó mozdulattal fordult az ajtó felé. Roppant komolyan, mély hangon, tagoltan mondta a nevét: József Attila vagyok. (…) Kezet nyújtottam, nagyon megnéztem őzbarna szemét, finom, gyűrött arcát. A durva metszésű, kissé groteszk orr, a túlméretezetten nagy száj akkor még nem tűnt fel nekem, inkább elmosódottnak, fakónak láttam az arcát a „markáns fekete” helyett, amit vártam. (…)
Attila sokkal később elmondta, hogy kissé szorongva jött hozzánk, nyugtalanította, „hogy fogjuk fogadni”, nővére rábeszélése kellett: hogy muszáj emberek között mozogni stb. – De aztán megnyugodtam, már az előszobában – mondta. – Mi nyugtatott meg? – kérdeztem. – A tekinteted – felelte.

József Attila 1927 őszén került közelebbi ismeretségbe nemzedéktársaival, ekkor lett barátja Illyés Gyula is. 1928 elején mutatták be őt Vágó Mártának, a kiváló közgazdász Vágó József lányának, s nagy szerelem szövődött közöttük. Márta révén szorosabb kapcsolatba került a polgári radikális, illetve liberális körökkel: Vámbéry Rusztemmel és másokkal. Egyáltalán nem túlzás e szerelem egyik motivációját a költő szellemi nevelődésében látni. Márta, aki az előző évben a heidelbergi egyetemen Karl Jasperst, az egzisztencialista filozófia egyik vezéralakját hallgatta, igen nagy hatással volt József Attilára: ő hívta fel a költő figyelmét a szociológia jelentőségére és Bergson intuicionista filozófiájára is. A Márta-szerelemnek s az abban lappangó szociális feszültségeknek egyik dokumentuma az 1928 nyarán írt Klárisok című vers, e költői korszakának talán legtökéletesebb alkotása.
Már házasságukat tervezgették (a költőt be is ajánlotta Vágó József a barátai által alapított Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt-hez francia levelezőnek), amikor szeptember elején Márta hosszabb időre Londonba utazott, részben hogy kitanulja a szociális gondozói szakmát, részben mert a lány szülei ily módon akarták próbára tenni a fiatalok szándékának komolyságát. 1929 végéig tartott intenzív levelezésük; szerelmüket végül nem a távolság győzte le, hanem hogy Márta belátta: József Attila alkalmatlan a folyamatos hivatali munkára, képtelen megfelelő körülményeket biztosítani a családi élet számára. A költő úgy próbálta kompenzálni szerelmi kudarcát, hogy a köztük lévő társadalmi különbséggel magyarázta: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem” - írta Végül című verse átdolgozott változatában (1930). Az 1929 februárjában megjelent verseskötetét, a Nincsen apám se anyámat Vágó Józsefnek ajánlotta.


Első látogatás


Szántó Judit: ő bírta a legtöbb ideig ezt az anyai szeretetet, később könyvet is írt József Attiláról, szerelmükről.
Kozmutza Flóra: később Illyés Gyula felesége. Modern nő. Diplomás, tanult, a Gyógypedagógiai Főiskola igazgatója volt. Flóra szeretett volna segíteni József Attilán. Legutolsó csalódását József Attilának Flóra jelentette.

"Komor föltámadása", a haláláért felelőssé tehető "bűnbakok" keresése és életművének politikai kisajátítása több stációban folytatódott. Háromszor exhumálták földi maradványait és hantolták el Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. 1994. május 17-e óta nyugszik a Mamával és elhalt családtagjaival közös sírban.
Utolsó vershármas
Nincs címük, szárszón születtek, a halála előtti néhány napban. Az irodalomtörténet a végső elszámolás költeményeiként tartotta számon. Három verset sorolunk az utolsó költemények közé: a Talán eltűnök hirtelen..., a Karóval jöttél... és az Ime, hát megleltem hazámat... kezdetű verseket.

Gát utcai szülőháza és a szárszói panzió - földi és szellemi világrajövetelének helyszíne - ma emlékmúzeum, s évtizedek óta az ő tiszteletére ünnepeljük április 11-én a költészet napját. Születésének centenáriumi esztendejét, 2005-öt pedig az UNESCO József Attila-évnek nyilvánította.
Verseit feldolgozták legnagyobb művészeink:  Latinovitstól,  Jordán Tamáson keresztül, Hobóig. Minden réteget képes volt megszólítani.
Garamvölgyi László kriminológiai elemzéssel bemutatta, hogy József Attila baleset áldozata lett. Könyvében feleleveníti az utolsó napokat, percről percre nyomon követhetjük a szárszói tragédiát.

Bibliográfia:
Vágó Márta: József Attila. Noran Kiadó Kft. Budapest, 2005.
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1987
Dr. Garamvölgyi László: Hogyan halt meg József Attila. Pallas Antikvárium- Kft. Budapest, 2001.
Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés.  Argumentum Kiadó. Budapest, 1997.
http://b-oldal.blog.hu/2010/04/11/top_10_megzenesitett_jozsef_attila_vers_vers
http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/jozsefattila/1922.html
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/jozsefa.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3zsef_Attila
http://kulturport.hu/tart/rcikk/f/0/109848/1
http://erikafantasy.honlapepito.hu/?modul=oldal&tartalom=1087558
http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_12/jozsef_attila/jozsef_attila_tanulmanyok/uj_anyagok/pim_anyaga/fotok_2.htm

ppt józsef attila

2013\02\25

mert ti álmok valóra váltok ma

Hétvégén rendevágtuk a tyúkudvart, főleg én, tetőt kapott a gabonás, rendbekerült a lom vasas rész. A szomszéddal összehoztuk a kerékpáros utánfutót. Egy éve kész van már a raklap, múlt héten győzővel kerekeket készítettünk nekik. Holnap kap összeköttetést a binyóval, és megyek takarmányért. Az Akvapónihoz meg fóliáért fogok menni. Azt is áttelepítettük a végleges helyére. a fúró a múlt héten elszállt, rengeteg minden történt, Tele vagyok lendülettel, energiával. Hihetetlen: időben lefekszem 11 néha éjfél körül és alszom! Reggel kelek 7-8 fele, Ilyen nagyon régen nem volt velem. Kerékpáros utánfutót kerestem égenföldön, de sehol egy vacak kép arról.

Ja más: meglett az ezeréve elhagyott elvesztett harmónikám, amit még 2009-8 körül vettem az első tescós pénzemből. Hátul a lomvassal teli vashordóban volt. Még nem szedtem szét, de lehet meg lehet még menteni. Végre valahára van egy jó gépünk, Tudok írni, zenét hallgatni, tanulni. Szakdolgozatomnak is haladnia kell, pestre kellene menni, és onnan is lehozni a gubázott dolgaimat, most hétvégén utazunk győzővel pestre, földvárra, siófokra. Tényleg nem is mondtam október óta tanulok gitározni. Pár szám már megy, de mivel ritkán nyúlok hozzá, elég szűkös a repertoárom.  Olyan vagyok hogy egyszerre csinálok több mindent. Így mindenbe belemászok egy kicsit. most pedagógián tanultunk is erről, hogy a mai fiatalok ilyenek. Nem egy dologba vetik magukat bele teljesen, hanem össze-vissza, Na most abbafejezem ezt a időtékozló szörfölést, és leülök latinozni.

Mer' azt kell most :)

tennivalók álmok dolgok háztáji

2013\01\09

Hajnali találkozás a ferihegyi Ferivel

Jól vizsgáztunk. Ma voltam először a magyar reptéren, tisztes nevén a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtéren.

Hajnalban indultunk Csabival egy rózsadombi utcából, mindketten vidékiek lévén tartottunk a tömegközlekedés cudar valóságától, lelkiekben felkészültünk a legrosszabbra. Na jó, magunk közt bevallhatom pesszimistán vágtunk neki, halva a sok negatív rosszat, előítéletet.

Szóval ott álltunk a buszmegállóban, esett az eső, törölgettük álmos szemeinket, sóvárogva gondoltunk az ágyikóra ez egyszer túlélve a fél hármas kelés. Csabit anyukája fel is hívta Szabadkáról, ébresztő hétalvó!

Negyedórával előtte kint álltunk a megállóban, ki tudja, mikor jön jeligével. 3:15-re ígérte egy Flóris nevű tábla- nem tudtuk akkor még, hogy lehet neki hinni. S ekkor valahol a távolban felhördült egy öreg Ikarus…

Pontos volt! Két ellenőr posztolt a buszon, ők segítettek megtalálni a következő buszjárat indulási helyét.  Nyugatinál leszállva a örömmel konstatáltuk, hogy a taxi telefonszámozása igen egyszerű: végy bármilyen 7 jegyű számot és ezt még taj részegen is képes vagy beírni.

A második éjszakai busz szintén pontos volt. Egy nő vezetett, ami bepillantva a fülkébe szokatlan látványt nyújtott, kérdésemre, hogy ez e az a bizonyos nagy ő, meglehetősen unszimpatikus válaszokat kaptam. Csabit itt lelte először az idegbaj, mert beijedt, hogy rossz buszra szálltunk fel. Aztán mivel a hölgy nem mondta be a megállókat ő is csodájára járt a fülkének. Ez azért is hasznos volt, hogy bemondják a reptéri átszállás lehetőségét, mert voltak velünk többen egyéb nemzetek fiai-lányai, akik fura hatást keltettek ezen a hajnali tipikus magyar buszon. Velük nem gondoltak, hogy idáig eltalálnak, így külföldi utas tájékoztatás egyáltalán nem volt. De jó pont hogy Barcelonában/Madridban nem tudom pontosan, de a spanyol lány szerint pocsék a tömegközlekedés, szóval ő máris a világ legboldogabb embere volt, hogy hazajutását a magyar tömegközlekedés elősegítette.

A Fazekas utcai átszálláskor a 4:20-as csatlakozásunk szintén pontos volt. Ez már rendes alacsonypadlós kék csuklós volt. Költői túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenki boldog volt, és felemelkedett hangulatú, hogy biztonságban elérte az utolsó legó kockát.

Utunkat a bkv.hu menetrend tervezője szervezte, az eredmény fantasztikus! A reptérre beérve tudtam meg én tudatlan, hogy az egyes terminált bezárták, ott már csak a teherforgalom működik. Ez található a Ferihegyi MÁV megállóval szemben. A személyforgalom a Ferihegy2 megnevezésű A és B terminálon zajlik. Régebben az egyik oldalon a schengeni, a másik oldalon a nem schengeni országok gépei indultak, ma már ennek nincs jelentősége. A Wizzair és társai az A oldalon, ez az épület bal oldala, a nevesebb cégek, mint a Lufthansa, pedig a B oldalon találhatóak. Mindezekről nekünk fogalmunk se volt, így teljes kétségbeesés game over all in, minden szinten, mert nem volt az A oldalon a gép indulása. Aztán szépen kiderült, csak át kellett sétálnunk a pár éve átadott Skycourt névre hallgató, utas váró szélén kialakított keskeny folyosón a túloldalra, ahol megreggelizve Csabival fájdalmas búcsút vettünk.

Nagy kedvet kaptam a légi utazáshoz én magam is, most, hogy ott jártam. Na és mennyi náció megfordul ezeken a helyeken! A Bp-en járó turisták tetemes része ezt a módját választja az utazásnak. Volt itt fekete fickó a 70-es évekből, nagy bozonthaj, egyenruha, lábait maga előtt rakosgatva valószínű, hogy homár lehetett. De volt itt lusta kövér nagydarab, aki rezzenéstelen arccal terpeszkedett 3 széknyi távolságban mellette meg 2 hegy lefoglalva. A kis kínai a kézmosás kultúrája nélkül szaladt ki a mosdóból, hát, nagy az Isten állatkertje.

Hazafele a 200E nevű buszocska vitt, ami Kőbányát tartja végső nyughelyének. Erről szintén csak pozitívan tudok nyilatkozni, alacsonypadlós, gyakran járó, egész jó állapotban lévő csuklós buszokat közlekedtet a főváros. Egy szavunk nem lehet…

busz tömegközlekedés . ferihegy élménybeszámoló kettes egyes terminál helyijárat liszt ferenc nemzetközi repülőtér Budapest BKV 200E

2013\01\09

álmok és a valóság

Azt álmodtam hogy az Antiókhiás Zoli felesége odajött hozzám, és megpróbált lebeszélni egy könyvről, ami számomra nagyon érdekes témákat boncolgatott, ő viszont úgy vélte, hogy ez keresztényellenes, ezért ne olvassam. Mindenáron hajthatatlan volt. De bennem ott volt belül az a nagyon konok önfejűség, aminek sok hülyeségemet köszönhetem, de nemcsak azt, hanem a kiállást is az általános megismerés mellett. De rosszul érintett ez az álom, látszik, mert megmaradt felkelés után is. Pedig nem velem történt meg, hanem másoktól halottam. És ránk szólnak hogy halkabban, hogy ne énekeljünk, ha jókedvünk van, hogy nem égethetünk gyertyát a szobában, ha nem lehet kimondani Isten mindenhatóságát.

Ezek a kisebb sérülések megmaradnak bennünk, félrevonulva nyalogatjuk őket, és azon lesz a tudatalattink mégis, hogy kijátsszuk, az ellenünk fellépőket. Mert a tiltás a legnagyobb vonzerő, ami titkos és tiltott, arra vágyódunk, mert ezeket a falakat le akarjuk bontani. Ha valamit nem akar valaki elmondani, egyből érdekes lesz, és tapogatózunk...

álmok

2012\12\21

elmélkedés a jólcsinálásról

Ha gyerekem lesz, akkor nem fogom mondani neki, hogy olvasson, nem mondom neki, hogy tanuljon zenélni. Jöjjön rá magától. Sőt, talán a legjobb lenne, elrakni ezeket a dolgokat, hogy ne szokja meg a látványukat, és ha már elért egy adott kíváncsi kort, akkor hagyni, hogy kipróbálja milyen leülni egy fotelbe egy jó könyvel,  vagy egy gitárral. Spec ez a gitár gyerekkorom óta jelen volt a család életében, mindig itt volt, és csak nézegettem, de játszani rajta sose jött meg azaz érzés. Talán ha nem látom. ha nagyobb fejjel bukkanok rá, akkor jobban értékeltem volna. Gy. haverom a könyveket amelyek náluk alszanak az üveges szekrényben nem érzi értékét. Megszokta, Balázs barátom meg, akinek nem voltak könyvei különös imádattal, sőt gyűjtőszenvedéllyel van irántuk. De olvasni nem olvassa őket, csak szépen kirakosgatja a szobájába, mint értéktárgy.

Az viszont jó hatással lehet a gyerekre, ha látja hogy a szülők milyen hobbikat űznek. Ha apuka gitároz, akkor előbb-utóbb ő is fog. Ha motorozik, akkor a motor lesz a szenvedély, vagy a kertészet, vagy a barkácsolás, kézimunka, festés bármi...

gondolatok

2012\12\19

kinn és benn

Anyuék karácsonyi ajándékának hála, most már tudok filmezni, jútúbozni, rendesen írni, mindent ami  géphez kötődik, ami bevallom, nagyon nagy könnyebbség. Mintha a fél lábamat lőtték volna el, annyira hiányzott a változatos zene hallgatása. Nem mondom megvolt a pozitív része is, sok dallam jutott fejembe, de kell ez a fajta civilizációs ártalom, új filmek, új zenék, ezekben a dolgokban kicsit jó függőnek lenne, ha fel tudunk töltődni, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy nemcsak töltődni van lehetőség, hanem tanulni is.

Az onthespot és frei dokfilmjeit nézve rálátok a világra, és pici szívemben reményeket ültetek, hátha én is eljutok majd a Himalájába, hátha interjút készíthetek egy-egy serpával, bushmannal. Mennyi sors, helyzet, figura van más helyeken, kénszerhelyzetek, problémák. Ezek meglátásával, rájövünk, hogy ez az ország nagyon jó helyen van, és nagyon jó feltételek, kondíciók állnak rendelkezésünkre. A serpáknál ezelőtt 40 évvel, éheztek, nem volt ruhájuk, nem volt tényleg európai szemmel semmijük. A mostani nagy hercehurca eredménye, hogy van út, élelem, munka, napkollektor, ruha. Viszont hamar tönkremennek az emberek a cipekedésben, kivágják a fákat a turisták kiszolgálása közben, kopaszok a hegyoldalak, és Nepál csöndes méltósággal elbúvik a nyugati civilizáció alatt. Arról sosem szól a fáma, hogy a serpák viszik fel a turistákat, nélkülük egy expedíció sem jutott volna fel az Everestre. 

Kelebián járva nagyon átéreztem azt a menekülést, amit a fiatalok megtesznek falujukból. Az értelmiség elvándorol, ahol képességeinek megfelelő kereseti lehetőséget, lakást, párt talál. Azokban a falvakban, ahol nincs semmi olyan, ami ott marasztaná az embereket kiürül, és a cigányoké, vagy a semmivé lesz. Nem tudom hogy lehetne megállítani ezt a migrációs folyamatot. 

Ha a mezőgazdaságot felfuttatnák, talán akkor. 

Talán akkor helyben maradnánk, ha lenne munkánk, gyerekeket vállalnánk, és sokat foglalkoznánk egymással, szórakozva, nevetgélve, utazgatva.

Dejólenne!

2012\12\19

karácsony

Ez a győző nem normális! Kaptam tőle Karácsonyra egy bongót, egész este azt vertem, meg lestem hozzá jútyúbos videókat, hogy tudjam jól csinálom e.

Nagyon nagy meglepetést szerzett nekem, mert egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a djembe mellé még egy ilyen szerzet is kerül a kezeim közé. Nem is értem néha, hogy miért ekkora nagy szenzáció ez a karácsony, Sőt: egy időben nem szerettem ezt a vásárlási mizériát, mert mindenki rohan a boltokba, szórja a pénzt, hozza a multiknak a hasznot, Meg végülis Jézus sem ezt akarná, hogy hajtsuk a pénzt, aztán elköltsük, hanem a szeretetteli másikhoz fordulást. Ám ilyenkor az is eszembe jut, hogy ez a gazember milyen meglepetést szerzett nekem, és ezt szeretném visszaadni. Mert igen kínos úgy kapni, hogy nem tudod viszonozni. Tavaly Győző volt így, ebben a cipőben, mert én tudtam adni, s ő Szilveszterkor lepett meg.  Fordult a kocka magyarul. DE! Már tudom is, hogy mivel fogom meglepni!!!!

karácsony gondolatok

2012\12\19

magyar átok

Olyannyira balgák vagyunk, Istenem!

Mért van az, hogy mindenki irigykedik a másikra, gátolja, gáncsolja akadályozza? Mért?

Miért kritizálunk, helytelenítjük mások tetteit, dolgait, munkáját? Mért?

Miért vagyunk ennyire tipikusan magyarok? Mért?

Látnunk kellene a fejlődést, a munkát, ki honnan jutott fel oda, ahol most van, és a befektetett energiáját, szorgalmát, akaratát dicsérni, elfogadni, és megbecsülni őt és a munkáját is.

Miért nem dicsérünk őszintén ahelyett hogy elvennénk?

Ezeken gondolkoztam ma este, Frei Tamásnak látva a magyar hírességek c. részét, amikor leszóljuk a Schobert Norbit, a jó magyar színészeket, a Friderikuszt, emellett nem méltatjuk a külföldön híres magyarokat. Tékozló fiú ez az ország. De tartom a bakot a másiknak, miszerint nem mindenki ilyen, csak a rosszat jegyezzük meg. A barátaim között több olyan akad, aki dicsér, és méltat. Én is ez utóbbit pártolom. 

gondolatok

2012\12\15

valami nesz

Hagytam veszni a virágot, 

Utcán feledni a Bókot

Kiszárítani a fákat

Telet hozni a szép nyárnak.

Vittem kórót- virágot,

hoztam néhány savanyúságot,

Kaptam szépet és álmot,

variácziós számot.

Szóltam  álmában- néhány

évet éltem az életében,

Oltottam lámpát -s a dékán

két lábbal rúgott ki, télen.

Voltam idegen utcákon

parázna- lélek ösztön

hajóztam a Gúnáron 

elvesztettem őt örökre.

vers

2012\12\03

Nőkkel és nélkülük

Most múlt egy fél éve, hogy immár teljességgel nő nélkül élünk. Észreveszi ezt az emberfia, itt is ott is, valami adatik vagy éppen hiányzik. Erről gondoltam megosztok pár gondolatot, kínos őszinteséggel, és arcpirító kendőzetlenséggel.

Reggel mikor felkelek nincs kit nézni, kihez odadugni a lábamat, még akkor is ha az övé jéghideg. Ez azért jó, mert legalább nem cseszem el a fél délelőttömet. Nincs reggeli készítés, ágyba reggeli, idő és pénz takaríttatik meg.

A fürdőszobába bármikor bemehetek, nem kell hosszú perceket várni, ez megint pozitív, viszont nincs aki lenyírja a hajam. A wc papír elég három hónapig! Zsír, nem kell vele álldogálni, (32 tekercses) égőzni, eldőlni a buszon :D

Ha el kell menni valahova, akkor nem kell várni, a busz indulása előtt 5 perccel elég átöltözni. Nincs kivel közösen bámulni az ablakot...

A konyhában nincs aki lecsessze a fejemet, ha nem pakolok el azonnal magam után. Nem is mosogatnak el utánam. Nincs aki ebédet készítsen nekem, magamnak kell kísérletezgetnem, és kétszer odaégetni a rizst, mire rájövök hogy a takarék a tuti megoldás.

Ennek következtében nem eszem olyan gyakran, és kondiban vagyok. Ha együtt laksz egy nővel, akkor akarva akaratlan megindul a hasad, s lesz egy kispolgári közhely, cúnya kövér hobbit.

Gyakran ebédelsz egyedül, és nem is eszel rendesen. Hogy leves? Azt villával vagy kézzel eszik?
 Mivel keveset főzől, így nyersen eszed meg a dolgokat, megint sok időt és energiát spórolsz meg, és ami ráadásul még egészséges is! Láttál már sovány embert betegen? Ugye hogy nem?

Ha egyedül vagy, előbb utóbb adni fogsz magadra. Megtanulod levágni a hajad, borotva helyett is géppel nyírod a borostádat, rájössz a mosógép hasznos mivoltára, a teregetés se egy nagy was ist das, konvektor, és már száraz is. Munkamegosztásban gyorsabban haladnak a fenti dolgok, cserébe borotválkozni kell.

Nem szólnak meg, ha sokat kockulsz a gép előtt, bármeddig fennmaradhatsz, nincs nyafi, vagy hiszti. Így nincs is senki, aki az öledbe ülve eltakarná a monitort.

A lakásban túl sok a csönd, túl nagy a nyugalom, hiányzik a zaj, a kacaj, a nevetés, a fogócska, és a csikizés, ugrálás. Helyette van idő a hobbikra, könyvekre, zenére, gitártanulásra, kavalozásra.

Szabadok a hétvégék, minden hétvégét kihasználhatok, hogy csavarogjak, túrázzak, távoli barátokat keressek fel idegen városokban. Nincsen péntek esti filmezés, se szeretkezés. Senki sem mondja ne menj, de azt sem hogy muszáj?

A wc ülőkét nem kell mozgatni, csak ha nagy baj van, ezzel is rengeteg időt és energiát spórolsz meg, több idő jut magadra, például hülyeségeket kiposztolni a bloggodra.Önállósítod magad, sok időd marad, az igaz, mert elmarad a másikra adott figyelem, gondoskodás, idő. A kapcsolatokban a legfontosabb a másiknak adott időd, ami megfizethetetlen. A figyelmed, a meghallgatásod. Magaddal törődve önzőnek érzed magad, ha a társadra figyelsz, akkor reálisabban látod magadat. Kiderülnek a szélsőségek, és ezzel segítenek rajtad, megmutatják hol rontod meg az életedet.

Esténként nem kérdezi meg senki hol jártál, nincs számonkérés, ugyanakkor a könyvek nem válaszolnak vissza, mindenki egyetért az elhangzottakkal, tehát nincs vita sem. Bár már dolgoznak az intelligens könyvek megalkotásán, aligha jut eszükbe a tervezőknek, hogy beszédre és ölelésre is kiképezzék ezeket a tárgyakat.

Összességét tekintve szükséges pár hónapig a legény élet, mert így megtanulja értékelni azt ami nincs. De a lényeg, hogy csak nőkkel érdemes élni, mert az élet nélkülük túlzottan egyszerű lenne és kiszámítható :)

novella

2012\11\22

gyöngyöt szórni az Embernek

www.youtube.com/watch?v=SgghVvTXbn8

www.youtube.com/watch?v=SgghVvTXbn8

 

 

valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit

valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót

szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt

----kárpáti tibor verse----

2012\11\22

bükki kalandjaim -Sólyom-kő, Bükkszentkereszt-Répáshuta-Három-kő

Tisztelt olvasó! Az alábbi blog telve van mindenféle közhellyel, szólás mondással, ami csak azért került oda h titeket idegesítsenek, és hogy elősegítsék az irat ponyva jellegét.

Felkeveredtem Kati néni révén Miskolcra. Jó előre leszerveztem egy randit réglátott lolival, és felhívtam réglátott Marci komámat, aki sajna nem volt odahaza. Lolival a Szinvapark megállónál volt találkozóm 6 órakkor. Addig úgy voltam vele, felmegyek megkeresem a barlangszállót, ahova régebben megpróbáltunk beköltözni sikertelenül.

Miskolcon az a nagy helyzet, hogy az egyes villamosnak egy órájába telik mire kizötyög Felső-Majláthra, ez lett az új végállomás, még a nyáron voltam itt, akkor még épülőfélben voltak a megállók, mostanra már elkészült mindegyik. Szép faszeleteket raktak plexi közé, igen dizájnos. Szóval ülünk a villamoson, felhív Krisz hogy merre vagyok, mikor megyek, estére nekik ígértem magam egy üveg Dankóval. Ekkor piff, elszáll az áram a villamosból állunk mint Rozi a moziban. Előresétál egy hátizsákos csóka:

-A 15-ös busz! A 15-ös buszt el kell érnem! Engedjen le, megy a buszom.- Hát ez nekem marhára kapóra jött, mert nekem is az kellett, (a 15-ös busz), kiengedtek bennünket, és odabatyogtam a csókához beszélgetni, feldicsérve a csöves hátizsákok ritka jó teherbíró tulajdonságait. Nincsenek véletlenek, ez itt is bebizonyosodott: a busz végállomását átpakolták ide, és marhára nem találtam volna meg, mert legutóbb nem itt szálltam fel rá. SZóval a villamos végállomásánál Felső-Majláthnál van egy mini buszpályaudvar, és ott középről indul a busz. A pacákkal pont elértük, sima ügy volt. Vízmérnök volt, jó beszélgetőpartner, érdeklődött minden iránt, nagyon jól elbeszélgettünk, bár igen furának hatott elsőre, de idővel megszoktam a beszédstílusát. Garadnára igyekezett, mesélt a lillafüredi-szentléleki katona éveiről, a legnagyobb gond ott a hegyekben, hogy a helyieknek mindenért a városba kell utazni, nincs kisbolt, posta semmi. Miskolc környékén a gyárak,a korábban jelentős ipar megszűnt, egyedül a Bosch van, ami a kecskeméti Mercedeshez hasonlóan német mérnököket tart a zsíros állásokon, a szegényebbjének meg jut a kolonc. A szolgáltatóipar megy itt is, az áruházak, dömpingje. Szeged dettó. Semmi különbség, a kettő közötti különbség a kivágott felsőruhák számában, és a párás levegőben van. Előbbi
Szegeden jár elől, utóbbiban Miskolc. A pacák elég tájékozott volt, bármit kérdeztem elég sok mindenre választ tudott nekem adni. Onnan gondolom hogy jól érezte magát, mert felkísért egészen a hegyi útig, csak a meredek előtt köszönt el, oda már nem volt kedve felmászni velem.

A Kápa, vagy ahogy én megjegyeztem -már Dorkára emlékezve is- a Kapa-forrás az úttól félóra séta volt nagyjából, rosszabbra emlékeztem, elég hamar felértem, aztán gondoltam bele, hogy annó Diósgyőrből sétáltunk ki idáig, tehát hullafáradtan kellett ezt a kis kaptatót megtenni, és rengeteg eső szakadt előző nap, fel volt ázva minden, és csúsztunk az agyagos hegyoldalon. Most nem volt semmi ilyen, a pakkom is tűrhető volt, bár a 90% megint kaja volt. Nézelődöm merre kéne menni a barlangszálló felé, sehol semmi. Úgy döntöttem felmegyek, és a hegycsúcsról közelítem meg, ahogy a térkép is jelzi. Na az már nem volt olyan sétagalopp, mert kiloholtam a belem, annyit mentem, vakon jelzés nélkül csellengtem az őszi avarban, próbáltam besaccolni merre lehet az egyik, merre lehet a másik csúcs. Sólyom-kő elég egyértelmű volt. A lefele vivő út már nem annyira. a sziklás rész mellett volt egy vadcsapás. Nézegetem-nézegetem, csak meg kéne nézni hova vezet, nehogy az legyen, hogy túlmegyek rajta és ne legyen kedvem visszamenni, hát bevállaltam. Mint utóbb kiderült nem kellett volna. A kezdeti könnyű lejtő hótmeredekké fajult el, szinte csúsztam lefele egyenesen. A fákat nem tudom hogy tudtak ott kinőni olyan egyenesre, egynél megálltam, és sehova nem vezetett. SZÍVTÁL ÖREG!

Keserű visszamászás, de ekkor már tudtam hogy nem lehetek rossz helyen, mert gyerekhangot hallottam és emberi zajt, voltak a közelemben végre, órák óta az első emberi nesz! Mentem a hang után. Meglett a lefele vivő szurdok, és a Magas-kő is. A kettő között visz le a szurdok, ami merőlegesen van a műútra. Fotó-videókészítés után mintha ott se lennék elsétál előttem a fickó vagy három szivacsköteggel a hátán előttem, nem vett észre, ráköszönök.

-Helló, a barlangszállásra mentek?

- Szia! Aha, ismered az utat? Gyere utánunk.

Apuka volt elől, eleven 9 év körüli fia meg mögötte, ő csapta állandóan a csatazajt, maga után húzva az ágy-

deszkákat a földön. Kilométeres körzetben az összes vad elmenekült ettől a félméteres kissráctól. Tudott valamit :)

Követtem őket, és nagyon könnyen meglehetett találni, fain-pöpec, kúl, minden jelzőt megérdemel ez az eldugott házikó, mert ritka jó állapotban van, karban van tartva, plusz köszönhető annak is, hogy a térképekre nem rajzolták be. Meg szerintem nehezen is megközelíthető, szóval igen elszántnak kell annak lenni, aki ide akar feljönni aludni. Az angoltanár úr, -annyira látszott rajta hogy tanár, csak nem tudtam volna megmondani hogy milyen szakos- olyan klasszul berendeztem hogy lakályos lett, kb., mintha a kollégiumi szobámban lennék. Úgy értem hűtő-ruhaszárító, valamint bukelvtárs eresztései nélkül, igen megfelelt az én puritán elvárásaimnak. A kiskópé elárulta nekem, hogy itt is vannak pelék, és ő látott is egyet. Szóval nem olyan jó buli mint gondoltam, de mint mondani szokták volt, a puding próbája az evés. Majd télen.

Én kényelmesen eszegettem a padon, beszéltetve a népeket, de nem bírtam nem észrevenni, hogy nagyon sietnek, szinte rohamléptekben dobják össze az ágyakat. Aztán leesett hogy sötétedés lesz, nekem is mennem kell, ha nem akarok itt éjszakázni, márpedig gyufa nélkül ez egyenlő a fagyhalállal. Lámpáról nem gondoskodtam, 4 körül húztam lefele a csíkot. Egy órám volt, hogy letaláljak, 4 után a téli erdőben már sötétedik. A forrás irányában vágtam le az utat az erdőben, ösvények nélkül jobb oldalra tartottam, arra tudtam menni, folyamatosan lejtett az út, keresztül dzsindzsán, dombon, fatörzsön, mindenen. Fostam egy kicsit hogy valami kígyóval kerülök közeli ismeretségbe, ha megmar valami ottmaradok, de Isten kezében voltam megint, épségben lekeveredtem a turistajelzésre. Pedig megvallom őszintén volt, mikor pánikba estem, hogy túlmentem rajta, mert akkor egész éjszaka kóborolhatok-najó ezt nem folytatom.

Egy árok volt köztem és a turistaút között. rajta egy földlabdástól kidőlt méteres átmérőjű fatörzs. Ezen átsétálva jutottam vissza a forrás alatti úthoz. Lefele rohantam, futottam, és néha eltévesztettem a jelzést, de tökjó, hogy fehér alapon vannak a magyar jelzések, mert a sötét erdőben is észre lehet venni, és mindig legyen nálad FEJLÁMPA!!! (500 Ft az ukrán nőnél a kisteleki vásárba)

5 órára leértem a műútra, szorgalmasan hálálkodtam a Teremtőnek, halkan szidva a saját hülyeségemet. Nem vagyok normális. A jó előre kinézett 5:10es buszt fagyoskodva megvártam, mert ott a Bükkben novemberben már cudar hideg van ám! Majd megfagytam abban a kabátban, amit Szegeden kigombolva hordok. brrrrrrrr

A kezeim megmerevedtek, volt nálam egy fél pár kesztyű, jól jön egy kis ezaz. A Szomjas Szerda névre hallgató remek kocsmában ültünk be Lolival, aki előtt az egész esetet bölcsen elhallgattam. Nem szokásom a hülyeségeimnek a kiteregetése, a túrákra is tartozik az, amit az emberekről szoktak mondani, vagy jót vagy semmit. Lolival kibeszéltük a társas-társtalan lét előnyeit- és inkább hátrányait. Megbeszéltük hogy együtt szilveszterezünk, olyan jó volt újra látni! Többet kellene keresni a régi ismiket, mert a barátság az drága kincs.

Krisz és Szilvi tökjó fejek voltak, előre kijöttek értem. Krisz még telefonált is hogy merre vagyok, mint vagyok. Ami igen jólesett, régen csinált ilyeneket, Szilvi jóhatással van rá. Úgy gondolom.

Hétfőn voltak nálunk, akkor megbeszéltük, hogy ezúttal én állom a bort, meg a kólát, amit inni szoktunk, ha összejövünk. Hát nem jött össze, a kóla tescós, a bor meg házi volt, azaz fajta házi, ami nem itatja magát, hanem kimarja a wc csészéből a vízkövet, mert olyan savas. Most hogy feljöttem, véletlenül, akkor mondtam h én állom a bort, meg a kólát. Félig meddig jött össze a dolog, mert a tescós kóla nem volt elég jó, a bort meg kevesellték. Pff. Ez rám nézve kellemetlen, úgy tűnik nehezen fejlődök. Na majd legközelebb. Már leszoktam arról, hogy piára költsek, úgy voltam vele, hogy a pia nem érdemli meg hogy költsek rá. Na mindegy, legközelebb kettőt viszek.

Eldumáltuk az időt vagy háromig. Megint elküldtek a hálózsákommal a csába, és kaptam párnát és ágyneműt. Ilyen is csak a nyáron volt! ÉN azért szeretek a hálózsákomban aludni, arról tudom hogy az enyém. Másnap reggelre megterveztem a vonatot, az elindulást, az ébresztést, hogy mit merre, melyik buszt fogom elérni ha elindulok 7kor. Ahha! ÚGy fordultam át a másik oldalamra, hogy ne halljam a csörgetést, mint annak a rendje. 9 fele felkeltem, bepakoltam, Krisszel aki utánam kelt fel váltottunk pár szót, és már léptem is. Lövésem se volt, hogy fog elsülni a dolog, csak mentem most már terven kívül. A nyíregyi vonaton két cigány ült le velem szemben, először mellém akart ülni az egyik, de megmondtam neki, hogy férjenek el egymás mellett. Elég jámbor kinézetű volt, ellenben a másik, olyan vad nézése volt, mintha a húsos tálat toltam volna el az orra elöl. Jött a kaller, nem volt rendben a jegyük. Ott cirkuszolt előttem, mondta-mondta semmi pénzért se szállt volna le,. nem akarta beismerni hogy nem jó a jegyük, a másik már megadta magát, már ment volna, a kaller meg is jegyezte epésen, házasok vagytok férj és feleség? Jót röhögtünk ezen, tényleg úgy viselkedtek az egyik nyugtatta a másikat a vadabbat, az meg támadott mindenkire, és beszarok neki lett igaza. Két férfi kalauz állt ott, legyintett egyet, és rájuk hagyta a dolgot. Utána kioktatta a nagyobbikat, a Shrek féle bamba jószándékút, hogy így kell csinálni. Ha kicsit is engedsz, akkor rád szállnak.

Igaza volt

A csajok a túloldalon annyit jegyeztek meg, hogy ha magyarok lettek volna, akkor tuti a kezükbe nyomják a csekket.

Mert mi ilyen hülyék vagyunk.

Miskolc- Újgyőri piacon szálltam fel egy buszra, ami kivitt a vasgyár mögé. Innen -elég rossz környék- stoppoltam szentlászló-szentkeresztes felé, két autóval eljutottam keresztesre, mind a kettő fuvarosom nő volt. Ez már fejlődés barátom. Gondoltam magamban, mert ilyen sztem még nem volt, általában férfiak szoktak felvenni. ÉS annyira jólesett, hogy megálltak, visszatolattak, felvettek. Ez sok energiát ad ám!

Keresztesen van egy 60-70 fokos meredek út, azt hittem rosszul látok, ilyen meredek utat faluban még nem láttam, féltem hogy leesik az autó. Télen halál lehet azon az úton közlekedni. Nini kirakott, én meg sétáltam a falu túlsó végén álló buszmegállóig. Ezek a szent szóval ellátott települések szlovák nemzetiségűek voltak valamikor. Óhuta-újhuta voltak régi neveik. Szerintem a magyarokra nem volt jellemző hogy megbújjanak a hegyekben. Mind a három Bükk belsejében megbúvó faluban komoly szlovák kisebbség lehetett. Ennek még utána kéne járni. Egy bácsival leálltam beszélgetni az buszmegállóban, mert egyszerűen nem tudtam kiigazodni a menetrenden, próbáltam stoppolni, de nem ment, végül jött a busz. Isten kezében megintcsak...

Hosszú, kanyargós szerpentin vezet a hegyekben a két falu között, csodaszép volt, mindenhol rozsdabarna levéltakaró volt kiterítve a szürke kérgű bükkfák alá. Álomszép. Még a buszsofőr is emiatt volt morcos, hogy ilyen szép napon odabenn kellett ülnie. A falut tévedésből össze-visszajártam, két három felé lehetett mire kiértem belőle, megkapó, völgybeli falvacska, távol mindentől, minden ház előtt farakás, sok turista, van szlovák nemzetiségi ház, a gyerekek tanulnak szlovákul is, látszólag minden rendben. Én rohanok felfele, 4kor és 5kor volt kiiírva busz, az utóbbi kérdőjel, mint később kiderült nem volt, de én ezt nem tudtam. MEgyek fel a hegyre, sietek, kaptatok, próbálom behozni az időt, amit elaludtam. Kilátástalan volt a helyzetem, mert akárhogy igyekeztem, mégiscsak egy 800-as csúcsra akarok felmászni, mikor megláttam lentről a répáshutai szerpentinről a köveket, leesett az állam. Oda akarok felmenni? Egy hegyláncsorozatot képzelj el az erdő mögött sötétleni, de kb. mint egy felhőkarcoló, olyan magasságokban. Próbáltam tempót tartani, olyan izomlázat szedtem össze,  hogy hazafelé deréktól lefelé mindenem sajgott. A térképemen nem voltak jelölve, de vannak egész helyes kis faházikók, esőbeállók a főbb turisztikai helyeken, amik bivakolásra kiválóan alkalmasak. Egy ilyen is van itt a parkoló mellett.

A hegyre felfele nem sokra emlékszem, csak a sietségre, hogy 4től már sötétedik, ez zakatolt folyamatosan a fejemben, de biztos hogy sikerül, sikerülnie kell!! Nem akartam feladni, mindenáron teljesíteni akartam a kitűzött célt. Egy táblán kirakva 3km- Három-kő. Rajta vicces kedvű túrázók jele: három kődarab. :D

3km? Az mifelénk félóra séta. Akkor még időben vagyok. Ahha! Olyan elhagyatott, köves, leveles, jeltelen utat kellett végigjárnom, ami után kellemetlenül esett a visszatekintés. Ezen kell visszafele jönnöm?

Hál' Istennek, amikor tényleg kifáradtam, és már azon gondolkoztam visszafordulok, akkor jött velem szemben két szaktárs, egy házaspár, 20 percre saccolták a csúcsot. Kérdezték van a fejlámpám. Mondtam, hogy nincs, és hogy majd megoldom. Elköszöntünk, utána még halottam hogy egy helyben totojáznak, és beszélgetnek. A nő nekem akarta adni az egyik fejlámpát. azt hiszem

A találkozás után még nagyobb löketet kapott a feljutási ösztönöm, futottam felfelé, amíg ki nem fulladtam, és útközben talált meg a naplemente. Paff. Pontosabban kat-kat, és séta megint, majd futás. 4:10 körül kijutottam, a nap már alászállt, elindult a visszaszámlálás. Nem is maradtam gyönyörködni, készítettem két panoráma képet, és azonnal futottam lefele, futottam megint az életemért, én javíthatatlan hülye.

A necces szakasznál többször letértem a jelzésről, de figyeltem a nyomot, a jeleket, és valami úton módon mire 5 óra lett, kiértem a műútra. Beesteledett.

A műúton már nem tartottam a bennrekedéstől, a telefonom fel volt töltve, annyit kellett tennem, hogy követem a kacskaringós műutat lefele. Nem mertem már bemenni a turistajelzésre, egy eltévedés az életembe kerülhet. Inkább futottam, sétáltam kifele. Kiértem az országútra. Itt a fehér sáv volt a térítőm, néha elment mellettem egy-egy autó, próbáltam stoppolni, egyik se vett fel. Nappal tuti sikerem lett volna, de éjszaka? Ki ez az őrült itt a semmi közepén?

Megpróbáltam, mert meg kellett hogy próbáljam, végig kellett sétáljak Répáshutáig a kacskaringós, végeláthatatlan hosszú úton. Telefonom világításával jeleztem hogy ott vagyok, így nem csaptak el. Az út szélére álltam ha jött valaki, vigyáztam magamra, de most így belegondolva sokkal csúnyábban is elsülhetett volna a dolog.

Hogy mit csináltam? Énekeltem, verset mondtam, fütyültem, ettem, ittam, és elkezdtem leállatiasodni. Igen. Ezen én is meglepődtem odakinn. De képzeljük csak el, kinn vagyok a semmi közepén, fura hangokat hallasz a bokorból, és tudod hogy nem ember. Nincs itt senki, aki kiröhögjön, hát elengedtem az ösztöneimet, és ordítottam, mint az ősemberek.Mikor ettem. Aztán persze beszéltem hozzájuk, mire abbahagyták a fölösleges pánikkeltést. Mikor már azt hittem hogy odaérek, akkor akadt egy újabb kanyar. Utáltam. Nagyon.

Nem is lehet elmondani azt a megkönnyebbülést, amit a fényszennyező lámpák látványa szerez az éjszakából kiszabadult embernek. A répáshutai kivezetnél dekkoltam még 6 óra táján egy zsíros stop reményében hasztalan. Mikor igen erősen össze kellett húzzam magamon a kabátom, akkor beőgyelegtem a faluba, aminek megint csak negatív tapasztalat: hosszú az utcája. Egy kis ácsingózás után, jó lett volna Miskolcra bejutni, és jó volt bámulni a csillagokat, a füstgomolyagokat. Szóval ácsi után elhatároztam, hogy nekem emberekre van szükségem, társaságra vágyom, és egy kis melegedőre. Nem szoktam kocsmában járni, nem is fogok, mert rossz emlékeim vannak a kocsmákkal kapcsolatban. De mikor bementem, itt már mindenki jókedvű volt és nagyon könnyű. Hivogattak megfele egy pofa sörre, pálinkákra, hát két pozitív dolog is történt velem, ami egy ilyen szerencsétlen egyetemistának igen fontos: ingyen megúsztam, és már nem fáztam. :D

Mindenki velem akart diskurálni, aztán a két fiatalabb sráccal tudtam szót érteni, akikkel igen jó barátságba is kerültem, telefonszám, fb csere, mindent kibeszéltünk a házasságtól kezdve a szlovák szavakig, rengeteg mindenről szó esett, míg az utolsó busz, a 8.30-as ideje el nem jött. Meg lettem bízva, hogy riportot, "bestsellert" írjak a 92 éves dédi élettörténetéről. Amihez mindig is igen nagy kedvet éreztem., hogy egyszer megalkothassak egy ilyen művet.

A buszos csókával leálltam dumálni, de csak miután kikeveredtünk a szerpentinről. Egész addig becsatolva ültem a sofőr jobb oldalán legelöl. Paráztam az erdei buszozástól össze-vissza kanyargott az út. Szerintem. tökveszélyes, én a hosszú egyenes utakhoz vagyok szokva. :)

A srác mondta h 4kor volt az utolsó busz. Segített tájékozódni a Búza térről a villamos irányába. Itt a megállóban egy hungaristával beszélgettem a digókról, mi másról, és a Hunyadi  hadosztályról.

"-Szálasiék két SS hadosztályt adtak Hitlernek. Németország után mi voltunk az elsők!"-erre én hülye mit reagáltam:

-És hova vitték őket a Don kanyarba?

-Ahhh Don, az mikor volt?? 1942? Milyen történész vagy te?
Azért meghívott a SAS nevű tiszai melletti kocsmában, ha gondolom. Végül nem gondoltam, csak vész esetére, jó az ilyesmit tudni, hol kaphat az ember segítséget ha baj van.

A tiszain rend és csend uralkodott. A busszal sajnos sehogysem tudtam elérni a 9-40-es nyíregyi vonatot, maradt a 11-es vonat, ami mint kiderült csak Szerencsig megy szerencsétlenül a hétvégén. Felhívtam Kriszt, hogy a váróteremben alszom, erre ők, hogy ne meg ne próbáljam, mert jönnek értem Szerencsig. Mindenesetre bepróbáltam a takarítólányt, hogy hátha. Nem. Akárhogy próbáltam mindig ez volt a vége, hát jó. A Büfénél két rendőr a délután cigánybandából igazoltatott két srácot. Ezeknek az anyjuk szállt fel a délutáni villamosra papucsban, és bundazokniban. Szegények mint a templom egere.

A váró meleg hely és jól ellehet benne aludni, ha rendes utasnak néz ki az ember. Szerencsen felhívtam Kriszéket, aki már Tokaj után jártak, én meg mentem volna vissza váróba, erre bezárják mire szólhatnék hogy várjanak vagy valami. o.O

Nincs mese, mozogni kell, -ekkor már olyan éjfél körül volt az idő- kisétáltam a körforgalomhoz, majd onnan  Tokaj felé az út bal oldalán, hogy Kriszék könnyen kiszúrjanak. Kamionok jöttek-mentek, rám ügyet sem vetettek. Gond nélkül megtaláltak, és hazakeveredtünk.

Hihetetlen hogy milyen jó barátaim vannak, hihetetlen milyen nagy az Úr kegye, és hihetetlen milyen fafejű vagyok. - Ez utóbbin változtatni kell.

Nos ennyi volt a vad kaland, remélem tanultok az esetemből, és nem mentek el fafejűen zseblámpa nélkül sehová. Vagy ha igen, akkor legyen nálatok full-os telefon, néhány jóbarát, és jókora hit a lelketekben!

túra miskolc bükk nyíregy Krisz barlangszállás Három kő

2012\11\09

és kezdődhet a háború

He said I'm going to buy this place and burn it down
I'm going to put it six feet underground
He said I'm going to buy this place and watch it fall
Stand here beside me baby in the crumbling walls
Oh I'm going to buy this place and start a fire
Stand here until I fill all your heart's desires
Because I'm going to buy this place and see it burn
Do back the things it did to you in return

Ah, ah, ah
He said Oh I'm going to buy a gun and start a war
If you can tell me something worth fighting for
Oh and I'm going to buy this place, that's what I said
Blame it upon a rush of blood to the head to the head

(And) honey
All the movements you're starting to make
See me crumble and fall on my face
And I know the mistakes that I made
See it all disappear without a trace
And they call as they beckon you on
They said start as you mean to go on
Start as you mean to go on

He said I'm going to buy this place and see it go
Stand here beside my baby watch the orange glow
Some'll laugh and some just sit and cry
But you just sit down there and you wonder why
So I'm going to buy a gun and start a war
If you can tell me something worth fighting for
And I'm going to buy this place, that's what I said
Blame it upon a rush of blood to the head

And honey
All the movements you're starting to make
See me crumble and fall on my face
And I know the mistakes that I made
See it all disappear without a trace
And they call as they beckon you on
They said start as you mean to go on
As you mean to go on, as you mean to go on

So meet me by the bridge, meet me by the lane
When am I going to see that pretty face again
Meet me on the road, meet me where I said
Blame it all upon
A rush of blood to the head

Ma boldog vagyok. Hihetetlen fura, a laptop műszakilag rendben, windó kell rá, és működik, a szakdoga írás alatt, a falevelek a barna sárga vörös mindenféle árnyalatában pompáznak, haladok a dologga és élvezem. Olyan, mint mikor középsuliban csináltuk a töri versenyeket, fogalmazni, összerakni a kirakót nem oly nehéz. Nosztalgikus töltete van nagyon erőst. Éppen a hörghurutomat kúrálom hagymával, forrázott vízzel, és gyógyteákkal. Coldplay összes szól a hangfalakból, most ettem makarónit a la Zsolti, irtó jól sikerült neki, fűszeresen, sajttal megszórva, még most is enném, ha nem lennék tele. Aztán a szobámban járkálva nézem, mi ez a szórólap, hát ma lesz este az IH-ban Lajkó Félix koncertje, ezeröté. Na arra menni kell, mert egyszer van ilyen egy évben, és még nem láttam a fickót, és ilyenkor érzem, hogy élek, és hogy minden a legnagyobb rendben van körülöttem. Csodálatos érzés. Kívánom mindenkinek, hogy sokszor éljen meg ilyen napokat. Nagyon-nagyon!

Hallgassátok meg az Oasis beütésű (korai?) Coldplayt. Egy kedvenc lett.

A másik a  We live in Beautiful world

énblog zene koncert öröm

2012\11\09

Nyelvtanfolyam bagóér'

A nap első pozitívuma, hogy hála a FB marketingnek, részt vehetek egy 90 ropis tanfolyamon. Megkérdeztem mennyi a tarifa, négyezeré vállalnak, de csak orált. Újrakezdőre jelentkeztem, és további 20% kezdeményt is kapok ha bevállalok egy másik aktust is. Sőőőt! Ha viszek még orálra kiéhezett ismiket, akkor még további 20%-ot kapok. Gusztustalanul mockoszok a kisz piramis játokékozók. Másik dolog, hogy megéri-e, mert egyetemen is lehet nyelvet tanulni... De ez mindenképpen egy ajándék, mert tankönyvet is adnak meg minden. Már csak a potya tankönyv miatt megéri elmenni. De a feltett cél a nyelvvizsga, hogy repülhessek Angliáába'.

szeged unió nyelvtanfolyam

2012\11\08

eztet de jó lenne megtanulni

Az ember remek tulajdonsága a változás képessége, így a környezethez való alkalmazkodás is. Csakhogy, tudattalanul képesek vagyunk bármilyen irányba változni, nem figyelve arra, hogy az milyen hatással van testünkre, és azáltal a benne lakó Énünkre. Az idők folyamán a velünk született mozgásminták változnak a ránk ható ingerek, és az ezáltal kialakított, felvett szokások miatt. Ezek a mozgásban, a tartásban és az általános testhasználatban felvett helytelen szokások megváltoztatják izmaink összehangolt munkáját, csontjaink egymáshoz való elrendezését és befolyásolhatják szerveink működését.

 

http://www.atstudio.hu/alexander-technika?pid=15

szakma tanulnivaló

2012\11\08

unom már, hadd legyen elég!

Hónapok óta gubbasztok mint a beteg madarak. Unom már, hadd legyen elég!

Nem vagyok ilyen. Minden ősz ezt hozza ki belőlem? Nem tudom. Azt tudom, hogy nem mástól leszek boldog, hanem, ha a fejemben másképp gondolkodom. Itt a baj. Eljött a sötétség, de sötétség van bennem is egy ideje, mert néha elhagyom magam. Átbogarásztam pár dolgot itt is, meg érzem, hogy sokat bolyongok ebben a témakörben, kellene valami vidámságot hozó, állandó. Utálom magam.

s ez nem egy kellemes állapot lássuk be. Ezt nem szívesen hallgatja-olvassa senki. Önsajnálat, szégyellem miatta magam. Holnaptól valami másképp lesz, tudom. Másképp fogok gondolkodni. Ez elhatározás kérdése, mindent el lehet határozni nem? Nahát, van egy fain tudatalatti tízparancsolata, emberekkel kell gyakrabban jót tennem, mint tavaly ilyenkor, és jobban fogom érezni magam. Jócselekedetek segítenek nekem, és másoknak. Ez lesz a megoldás!

Jót tennünk erkölcsi kötelesség.

énblog

2012\11\08

Agyhalálozás van a mi utcánkba. cukorborsó.

"Egy időben kéz a kézben, sivatagban, jégesőben,

a fiú elszipogja, a lány meg visszafogja,

magától megértette,hogy a szíve van rendezve,

előre nem így tudta, de a fiú elszipogta,

hajnalban kéz kézben, nem tervezett időben,

ne mondd, hogy nem gondoltad ezt, hogy ilyen könnyen ennyi lesz,

ne mondd, hogy nem gondoltad még: a szerelem szíveket tép szét,

ne mondd, hogy nem gondoltad már, hogy tőled állt be az agyhalál,

ne mondd, hogy nem gondoltad azt, hogy engem soha el nem hagysz,

ne mondd, hogy minden így a jó és senki nem pótolható.

Napközben, út közben, sivatagban, jégesőben,

esténként udvarokba, hajnalban csillagokba.

Ne mondd, hogy nem gondoltad még, a szerelem szíveket tépett szét."

Kafkázt hallgatok, és rákaptam a Kardos-Horváth dalokra is. Marhaságokat álmodom, MÁV által szponzorált katonát, megjavított laptopot, túrákra vonatokon osztogató térképes bácsit, a Cartographia is támogatja a katonákat, ott van a jele a katonai kitüntetések mellett, régi barátnőt mosolyogni, régi albérletben földön hagyott hálózsákot, hideg van. Nagykabátban közlekedünk. valakit, aki belopózott brunyálni az udvarunkba, aztán kiszökött, 20. ezer a számlámon, az ágyikóban éppen átölelném, amikor felébredek és a nagy semmit karolom. Irreális képek, tudom, de máskor meg a tudatalattim okosabb, mint a tudatos én. Olyan meglátásai vannak, amelyek nekem csak hetek múlva esnek le. Hihetetlen. Neki egyértelmű minden, amire én csak utólag jövök rá.

Napok óta nem nyúltam a gitárhoz, szégyellem magam. Arra is rájöttem, ki kell kapcsolni a zenét, hogy halljam a fejemben a dalokat, a szövegeket hagyjam előtörni. Ha elnyomom a fejem folyamatosan, akkor nincsenek önálló zenék. Kimentem kutyatápért a terménybe, és jöttek a dalok, a szövegek, amik vannak legalább olyan jók mint a Kardoséi, csak rendre elfelejtem őket feljegyezni...

Szentimentálé

Mennék eléd, mint régen oly sokszor

De elhúz köztünk a gyorsvonat

kettévágva a jobb-bal oldalt.

A sok kalandból egy idő után

csak az emlékek maradnak

az érzések elmúlnak lassan

homályba vesznek

milyen volt mikor fogtam két kezed

simogattam szép barna hajad?

nem tudom már.

Csak azt, hogy rég volt, s tán

igaz se volt, az egész.

Álomkép száguld

a gyorson alszunk

egymás mellett

hátradőlve.


Megállunk, felpillantasz,

megnyugodva visszasiklasz

álmunk zuhatagába.

Jártál már úgy, mikor

valamit nagyon akartál

összeragasztózni

végül rád esett a rakás?

Jártál már úgy, hogy

reménykedve szedtél virágot

végül a kukában végezte

pályafutásod?

Mikor a várva várt találkozáskor

csak egy hideg szia, s két puszi

a jussod embertelen városon?

kifacsart citrom lett a szíve

lédig naranccsal tálalva eszi,

tömi magába a lélek gonosz fele.

énblog

2012\11\07

szakdoga és nőkk

Kedd este van. Tökéletes időzítés, minden együtt van ahogy a nagy könyvben meg van írva a szakdoga írásához. Csönd, egyedüllét, nyugalom, a háttérben Rolling Stones-Erik Sumo-Nirvana szól a Petőfi rádióból. A gép csak az enyém, a ház csak az enyém. Írom a szakdogát. Ez is eljött végre, amikor nem csak a levegőbe mondom, hanem már két gyönyörű gépelt jegyzet van meg a gépen. néha még érdekel is, de jólesik egy kis kitérő Hruscsova felé, a szűzföldek, a városi legendák, levelezések más városokba rekedt lánykákkal. Igyekszek nem gondolni arra, hogy másképp is lehetne, ez így van most a legjobban, mert így nem vonja el az interneten kívül semmi más a figyelmemet. Van ennem, innom, nem tart fel senki szóval. Vajon hiányzok bárkinek is?

Néha elhiszem, hogy tényleg- szemtelen-semmirekellő fráter vagyok. Elhiszem hogy kerülnek a nők, hogy bennem van a hiba, hogy egy primitív nyers ember vagyok. Néha. Életünk értékét az határozza meg, hány ember életére voltunk hatással. Egyedül vagyok.

Egyik este beszélgettem Istennel. Így könnyen társalgunk, mikor nincs köztünk senki. Sokat elbeszélünk egymás mellett, és ellen. Jó lenne látni magamat kívülről, hogy ne kövessek el ökörhibákat. Igen megint a nőügyek, valahogy ez különösen fontos, néha elhitetem magammal hogy nincs szükségem senkire. De ez hülyeség...

Sokféle nő létezik. Tényleg elképzelhetetlenül sokféle. Ismerek párat, egyik sem egyforma, egyik sem szereti ugyanazt, de! Mindegyikkel nőként kell bánni. Tisztelettel, udvariasan, kedvesen, bókolva, kérdezve, picit pimaszkodva, és sokat nevetettve. Ez a legjobb része, mikor egy nő nevet.

nők szakdoga

2012\11\05

A királynő nyak-kék-e?

Ellső fejezet

-melyben a főhősök megfelelnek egymásnak, nem túl kényelmes helyzetben

 

helyszín: Sopronkőhida fegyenc-üdülő

-Menj arrább te Büdös!

-Mi van?

-Büdös vagy! Fúj...-Nyonyó erősen eregetett a kezével az orra előtt, jelezve a levegőben erjedő intenzív aromákat.-

-Ez kérlek nem szag, ez férfiasság kérdése! Amit érezhet az esetleg egy kis Kanszag. Ami természetesen nem egyenlő a romlott hal illóanyagaival, mert az valóban büdös. Sőt! Kijelentem,hogy az Ön orra finnyás!

-Menj és fürödj meg! Ez nem állapot, idáig érzem, hogy a szobában vagy.

- Ön sérteget engem! Elégtételt követelek! Választhat: acél vagy ököl?

-Egy kiadós acélkád kellene neked Büdöském! Nyughass! Eljön majd a kakasok reggele is, várd ki a végét. Visszatérünk erre a knokautra, ha megkaptad az első szappanodat. Addig maradj a cella túlsó végében, ha megkérhetlek. Ugye tegeződhetünk?

-Lássa mi Mufurcok milyen természetközeli népek vagyunk, szeressük a nyugalmat -ekkor folyamatos ámde apró lövöldözés-szerű hangok hallatszottak a cella szellősebbik, nyitottabb részénél, pont ott, ahol ez a Nyonyó nevű gazember hűsölt.- MMI VOLT EZ? ÉS még én vagyok magának BÜDÖS???

-Kintről jöhetett az a hang, képzelődől. -Erre megint eldurrant pár riasztó pisztolyra emlékeztető lövés fél tercel halkabban.

-Én magától hallom sajnos....-mondta most már inkább az orra alatt, magának nyugtázva a dolgot. Mufurc valójában a verekedős felhívással csak keménynek akart látszani, mert úgy hallotta, hogy a börtönben így védik meg magukat az úri gengszterek, és így folytatta, ezúttal hangosan:

-...Hát, valóban nincs mit tenni, ki kell költöznünk! Javaslom forduljon át a másik oldalára! -Félfülű Mufurc alighogy kimondta e jelentős szavakat a hátáról átfordult, és a sötét fal felé fordította arcát, süket fülével felfelé, hogy ne terrorizálhassa tovább ez a szárazföldi ficsúr. Így sajnos kiválóan szellőztetett hónaljpamacsait a feledés homályába kellett rejtenie.

  Nyonyónak, mert így hívták ezt a temperamentumos, pimasz, mindenkinek beszólogató frátert, szintén nem esett ínyére az első osztálybeli társaság, de nem elmélkedett túl soká, igazat adott magában Büdösnek: ez a hely valóban lakhelyváltoztatásért kiált! Mivel volt egy kis színészi vénája, hála apjának Bandinak, aki a vándorcirkusz hasbeszélő Icája volt, és emellett több szerepet is vállalt, a halálozási sorrendnek megfelelően -így volt bohóc és oroszlánetető is egy személyben anno a Vállalatnál...

Szóval Ica álnévre hallgató apukájától tanult némi fortélyt, így könnyedén adott ki mindenféle hangot, a végbelére specializálódva. Innen is kapta a beszédes Robbantós Nyonyó művésznevet is.

Isten vagy a Sors, kinek hogy tetszik, nem engedte túl soká' filozofálgatni, mert rácsokra ütődő gumibot hangja hallatszott, s vele kimért lassú léptek közeledtek a cella ajtajához. Nagy levegőt vett, és uralkodott kimenő gáztartalékaival.

- Őrt ide, segítség!!! Ennek az őrültnek fegyvere van!!!! Hahó Valaki!! Segítség!!! - mondta elváltoztatott hangon, amire az ügyeletes rendőrbaka egyből odasietett a cella elé.

- Nyissák ki, különben lelövöm mint egy kutyát.- Ekkor benézett a kis kémlelőn át, s látta, hogy a fal mellett a félelemtől retteg az egyik rab. Körülnézett sehol senki, de érezte a zárka ajtó közelében hogy valaki hangosan zihál.

-Öööö Nekem nincs felhatalmazásom itt cselekedni, engem csak...

- piff-puff.-volt a válasz, de olyan zajosan sült el, hogy visszhangzott az egész folyosó. -Ideges matatás volt a válasz az ajtón, óvatosan kinyílt, és egy remegő fegyveres kéz látszott. A következő pillanatban a kéz gazdája már a földel kötött közeli barátságot, a hátán egy kalapos jól megtermett fiatalember trónolt.

- Hé! Büdös hékás! -Semmi reakció. Kitömte a fogoly száját, összebilincselte a kezét-lábát, és megkocogtatta cellatársa vállát.

- Ébresztő pajtikám, költözünk!

- Igen, éppen ideje volt Uram! Mi tartott ennyi ideig? Hát mi ez itt? Ez nem Úrhoz méltó eljárás! Nem kellene segítenünk rajta?

-FItyfenét, méghogy segíteni?? Na lódulj a te méreted, gyerünk beöltözni, azzal segíthetsz rajta, te leszel a túszom.

Beöltözés után hóna alá kapta Mufurcot, és a társas tánc eme sajátos formájában elhagyták a büntető végrehajtási objektum kapuit.

novella saját vicces rejtő ponyva jenő szerű

2012\11\03

lomis laptop

Na jó, most elmondom mi van, de kapaszkodj meg, mert lehet meredek lesz, és egészen biztosan erkölcsileg kifogásolható is, de szerintem sokan megtették volna a helyemben. És amellett meg marhajó sztori.

A nyáron Németországban, találtam az utcán, egy laptopot. Mellette bútorok meg tévé volt kirakva tehát zicher, hogy nem lopott holmi, hanem kirakott. No ezt a napokban elővettem, és vettem hozzá egy adaptert. Nem volt egyszerű dolog, mert be kellett járjam a város 4 notbúkos üzletét használt laptop kábel után kajtatva, ami nem járt a kívánt hatással, így egy újat kellett vételezzek. Szép summáért. Nagy nehezen sikerült is beindítani a német nyelvű gépet, ami oltári meglepetés, volt, de még nagyobb volt a nem is meglepetés, inkább ledöbbenés, amikor megláttam, hogy a tag rajtahagyta mindenét a kütyün...

Sokan lehet töröltétek volna nézés nélkül a képeket, videókat, de én nyíltan bevallom, roppant kíváncsi voltam ugyan ki volt az, mi foglalkoztatta, szóval teret engedtem emberi gyarlóságomnak, mért is ne! Magamból indultam ki, áá úgyse lesz rajta semmi személyes, elvégre az utcára tette ki...ahha
Képek a barátokról, közös képek a barátnővel, tengerparton hülyéskedős, pózolj birkával, pózolj bólyával, piálós képek, bevásárlós-telikosaras képek, síelős képek, gyümölcsfesztiválos, legó játékos, képek ruhástól, képek egy szál faszban....
ezen én úgy leakadtam, h hangosan eleresztettem egy röhejt, hogy lehet valaki ekkora állat, hogy le se nullázza a gépet. De még a személyigazolványa is lakcímestől rajta van...


ekkora f-sz nem lehet senkisem...

vicces én blog

süti beállítások módosítása