Mindig is furcsálltam a Kukovecz Nana nevet. Titokzatos idegenként tekintettem rá, amivel nem tudtam mit kezdeni. Érdekessé vált. Egy lelőtt festőnő, akiről senki nem tud semmi bizonyosat. A szakdoga témaválasztásnál kérdezték meg: Ön szatymazi? Volna itt egy téma, ami egy kis helyismeretet igényel... aztán kiderült, hogy nemcsak azt: jósok időt és elszántságot is...

 történészek feladata az igazság feltárása. Ez az egy cél az, ami különösen fontos. Nem lehet megelégedni egy dokumentummal, mennél többet kell az asztalra letenni a hiteles elbírálás érdekében.

A dolgozat írása közben több alkalommal is megéltem páli fordulatokat, valahányszor egy újabb forrás bukkant fel, merőben más, új megvilágításba hozva az eseményeket. A fő dokumentumot, az 1959-es pert elolvasva elsőre hitelt ad az olvasó a tanúk vádjainak, figyelmen kívül hagyva azok pontatlanságait. Elképzelve az akkori eseményeket könnyen szubjektív véleményének az hangot az ember. Mikor kezembe került a Forradalmak szegedi szemtanúi, valamint a Prónay napló, megváltozott a véleményem. Melynek nagy hangot ugyan nem adhatok, elvégre fő az objektivitás.

 "1919 decemberétől kezdve azt tapasztaltam, hogy a katonai hatóságok, katonai alakulatok, katonai különítmények s általában katonai személyek megkísérelnek beleavatkozni a polgári büntetőhatóságok, a főkapitányság s a királyi ügyészség hatáskörébe. Főként az Ostenburg és Prónay különítmények voltak azok, melyek teljesen jogosulatlanul felléptek polgári személyek ellen.[...] "

    Hrabák István született Nagykikindán 1895 május elsején, anyja neve Szilágyi Mária, apja Hrabák Károly, törvényszéki tisztviselő, édesanyja háztartásbeli. Iskolái egy részét Nagykikindán, majd Szegeden végezte 4 testvére volt, alkalmazotti családból származott. Édesapja korán, 1913-ban elmebetegségben elhunyt. Négy osztályos elemit, és hat osztályos polgárit végzett Szegeden, végzettsége agronómus. 19 évesen börtöngyakornok

1911. Június 25-én tettek ellene feljelentést közokirathamisítás vádjával. (Szegedi Katonai Ügyészség 1922/1913) Történt ugyanis, hogy a szegedi Függetlenségi és 48-as pártkör felkérésére március 15-én Budapesten Kossuth Lajos sírját megkoszorúzták. A gyűjtéshez egy felhívást szerkesztett, s az Igazgató helyett Hrabák írta alá.

 

Iskoláinak elvégzése után 1914-ben katonai szolgálatra önként vonult be a 46. gyalogezredhez.

I. világháborúban

A tiszti iskolát Nagyváradon és Nagyszebenben végezte. A háború alatt másféléven át volt beosztva az 51. gy. e.-be, majd onnan visszakerült a 46.-hoz. Négyszer sebesült meg a háború során Galíciából sárgasággal 1915 július 28-án, Isonzóról 1915 november 2-án. Szt Luciana-ál gránát találat következtében légnyomásos sérülést szenvedett. Féléven át néma és béna volt. Ezek után 1916 augusztus 10-én újra az olasz fronton találjuk. A fedezéket olasz gránát találja, a leszakadt sziklatömböktől súlyos agyrázkódást, rángatózást, és dadogást szerzett, négy hónapig kezelték kórházban. Végül 1917-ben  nov. 5-én Piavénál orbáncot kap el.

1915 szeptember 1-én átvették tartalékból tényleges állományba. Főhadnaggyá 5 szolgálati évvel avatták

Kitüntetései: Signum Laudis, bronz kardokkal, I és II osztályú ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érme, Károly csapatkereszt. Sebesülési érme két sávval, háborús emlékérem. (Hirn)

Hrabák hadnagy megérkezik Isonzóra Augusztus 25-én. "Szeptember 4-én hajnalban az ezred rohamjárőrei a hadtest parancsára vállalkozást hajtottak végre [...] két járőrt Hrabák hadnagy vezetett. A járőrök feladata az volt, hogy az ellenség akadály hálózatát robbantással megrongálják, s a keletkezett réseken át az olasz főállásba behatolván, annak megszállóit nyugtalanítsák, a helyzetet kikémleljék, hacsak lehet, foglyokat ejtsenek és hadi felszerelési cikkeket zsákmányoljanak." Hrabák járőrei eljutottak a főállásig, robbantást is végeztek. Hrabák hadnagy főállásban egy géppuskaállást robbantott fel, majd egy láda géppuskalőszert, egy 228. ezredszámmal jelölt sapkát zsákmányolt s aztán visszavonult. (Ajtay)

"beszélni nem tudtam. Bécsbe, Budapestre, végül Szegedre kerültem kórházba. 1916 őszén nyertem vissza a hangomat [...] a felülvizsgáló bizottság katonai szolgálatra alkalmasnak talált." Önként jelentkezett újra az olasz frontra, ahonnan kitüntetésekkel, hősként távozott 1918-ban.

1919

1919. április 18-án jelentkezett a Nemzeti Hadseregbe mint honvéd főhadnagy. "A 46. gyalogezredbe osztottak be géppuskás szakaszparancsnoknak. ....naponta tartottunk kiképzést a géppuskáról. Kb. 40-50-en lehettünk a században, a fegyverzetünk pisztoly- és géppuska volt. Ebben a beosztásban teljesítettem szolgálatot 1919. augusztus 22-éig. Mint a tábori csendőr ezred géppuskás század parancsnoka 1919. május 5-én részt vettem a Marx téri laktanyában [...] körülzáró egység parancsnoka-ként [...]  a vörös katonák lefegyverzésében". Marinkovits százados parancsot adott, hogy 6 géppuskással jelentkezzen a csendőrségnél, mert nem rendelkeztek géppuskával. Letartóztatták a vörös altiszteket, másnap a vörös legénységet  (Részletek a jegyzőkönyvből)

"Ugy emlékszem, másnap volt a 46. gyalogezrednél a kommunista legénység leszerelése. Mint utólag tudtam meg, az ezred legénységét az udvarra hívták, és ott kiválogatták a kommunistákat, és külön csoportba tartották. Telefonon kaptam parancsot, hogy azonnal menjek a 46. gyalogezred laktanyájához, és annak 4 sarkán állítsak fel géppuskákat, és így biztosítsam a kommunista legénység lefegyverzését. A parancs oly gyorsan jött, hogy még lőszert is elfelejtettünk vinni magunkkal. Csupán csak fegyverek voltak nálunk, lőszer nélkül. A kommunista legénység átkísérését a börtönbe, egy csendőr század eszközölte. Én a laktanyában csak akkor voltam, amikor az átkísérés megtörtént, és bennünket, mint biztosító részlegek bevontak."(Kihallgatás 3.oldal)

 

Április végén géppuskás századparancsnoknak nevezték ki, e minősítésben szolgált augusztus 22-éig.

Május 5-én a Mars téri laktanyában lefegyverezték a baloldali érzelmű altiszteket, másnap a vörös legénységet.

 

7-én a Margit utcai legénységet is ők fegyverezték le. "Szeged mellett a kettős határnál volt a demarkációs vonal. Szegedet a franciák tartották megszállva, míg a demarkációs vonalon túl, a vörösök voltak. Hallottam a direktóriumokról a proletárdiktatúráról, de vele nem értettem egyet. Szegeden 5 napig tartott a proletárdiktatúra."  Újoncok kiképzése, gyakorlatoztatása volt a feladata, egészen augusztus 3-ig, amikor is: "azt a parancsot kaptam Sós vezérőrnagytól, hogy másnap [...] induljak el 28 csendőrrel, és a géppuskás század 30 főnyi első szakaszával Szatymazra. [...] a 28 csendőrből pedig fel kellett állítanom 4 csendőrőrsöt Szatymazon, Kisteleken, Forráskúton, és Sándorfalván."

A felderítésen kívül Soós v.őrnagy az alábbi feladatokat adta írás nélküli parancsba: állítsák vissza a jogrendet. Az elkobzott javak visszaadása eredeti tulajdonosának. Tartóztassanak le kommunistákat, a rémhírterjesztők elfogása és Szegedre való bekerítésük. Segítsék a vörös katonák átpártolását. Prónayék is ugyanezt a parancsot kapták.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldnyul.blog.hu/api/trackback/id/tr517221947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.