ezek nem egetverő költemények,

csak egyszerű gondolatok-érzések. amik minden emberben ott vannak, bár nem beszélünk nyíltan róluk. vegyék hát ezeket úgy hogy kaptuk

valahonnan, valakitől, valakinek
magam sem tudom már hogy kinek?
No és a legfőbb: hogy minek?
Leírni és elfeledni az mire
lenne oly jó? Semmire.
-De azért mégis ide
ezt kellene felírni nem?

 

hogyan mondjam el neki,
hogy minden gondolatomat ő teszi ki?
mikor az utcán járdakőre lépek,
orra bukok, mert csak őtet nézem.

mikor az órán figyelek éppen,
arcát látom gyönyörű képnek.
a buszon bóbiskolva ébredek-kélek,
álmomban jártunk a Tisza-parton szépen.

alvás előtt fetrengeni rémes

mert nem jut eszembe neved:

Te Édes!!

 ------------------------

Szeretnék szeretni 

Szeretnék szeretni,
egy lányt, akiben
megvan minden
ami egy nőcihez kell.

Legyen egy kicsit ledér,
de csak hogy figyeljek rá.
mosollyal csaljon felém,
de csak hogy ügyeljek rád.

 

Szerző: csanadvary

Szólj hozzá!

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldnyul.blog.hu/api/trackback/id/tr93748474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.