Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál,
Jöjj hát mért haboznál? Angyalkám gyere már!
Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,
A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!

Az édes reménység, a havasokon fehérség,
S a bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.

Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
Hol minden piros, fehér, zöldben jár!

Egészen izgatott vagyok ettől a gondolattól. Kijutni Kolozsvárra. (Hogy értsd: az EHÖK lehetőséget ad szegedi hallgatóknak, hogy áthallgassanak a Babes-Bolyai egyetemre.)

Még korántsem biztos, de jók az esélyeim h kimehessek. Az emberben a lelkesedés mellett ua. a félelem gondolata is besiklik: mi lesz velem 3 hétig? mi lesz a sulival? a vizsgákkal? a barátaimmal? sok program lehetőség adódik tavasszal...amit én kihagyok. Mert egy erősebb érzés: a kalandvágyás és felfedezés ősi ösztöne csalogat, hogy tartsak vele. S én gyenge vagyok, s nem tudok ellenállni.

Ideje már azon is agyalnom hogy mit írok a motivációs levelembe. Nem akarok átlagos lenni azzal a tipikus szöveggel h "hát még nem voltam de nagyon szeretnék.."mert ez átlagos.

Valami olyasmit szeretnék beleírni hogy mire vagyok én odakint kíváncsi. Gondolok itt a Házsongárdi temető sírjaira: Kós Károly, Reményik Sándor és egyéb nagy erdélyi magyarok nyughelyére.  Mátyás születési helyére, a Szent-Mihály templomra, a Farkas utcai református kollégiumra, nomeg természetesen a román-magyar egyetemre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

fent: Fadrusz János: Mátyás király; lent Mátyás szülőháza

Az ottani diákokra, emberekre, a Szamosra, a hegyekre(Bükk), a magyar műemlékekre, a román-magyar kapcsolatokra, szeretném felidézni mindazt amit az elmúlt években Wass Albert műveiből felszedegettem. Milyen nagy élmény lenne az, ha elsétálhatnék a Farkas utca hátsó bejáratánál ahol a diák Wass járt be a kollégiumba. A fellegvár maradványaira is szeretnék felnézni.

Kós Károly az építész így ír Kolozsvárról:

"minden erdélyi város között a legvilágosabb, legművészibb, legáttekinthetőbb alaprajza
van; utcáinak, tereinek aránya mind közt a legjobb, az egész város úgy, ahogy van, mindenekfelett
előkelő, patinásan nemes architektúra. Nincsen művész, aki jobban tudta volna megtervezni a Főterét
méreteiben, a templom elhelyezésében, a körítő házak szélességi és magassági arányaiban, a sugár
irányban betorkolló utcák elhelyezésében és végül abban, hogy ezen a piacon ott van a legművészibb
szobor, melyet valaha magyar művész alkotott, és az a szobor úgy van elhelyezve a maga
templomhátterével, hogy párja a világon alig akad.
"

 

Egyébiránt kivettem egy érdekesnek ígérkező könyvet Kolozsvárról. A cím állítása szerint prózai kalauz Kolozsvárott. Előszóban Reményik idézettel, gondoltam ez csak hasznomra lehet. Kíváncsi vagyok erre a régi magyar városra, mely mára már elvesztette Erdély fővárosa rangját.

Izgatnak a körülöte fekvő hegyek, felkívánkozom mindegyikre. Legjobban mégis Székelyföldre kívánkozom, de oda nem hiszem hogy eljutok. Be kell érjem Kolozsvár és környékével. Nem akarok az a tipikus kiránduló leni, hogy elmegyek valahova, és alapos körültekintés nélkül már mennék egy másik helyre. NEM!

Bizonyosan ennek a vidéknek is megvan a maga csodája, szépsége, csak én még nem ismerem.

 

 

 

forrás: http://www.kolozsvarikepek.extra.hu/koskaroly.html

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldnyul.blog.hu/api/trackback/id/tr781030354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.