Holnap azaz ma Szombaton (Márc.21-én) temetik Pordán Janit. Kiráz a hideg.

Egy pár hete, vagy már egy hónapja talán? tökfura dolog esett meg velem: vele álmodtam. Odajött hozzám és azt mondta hogy ez az egész amiről beszélnek csak egy kitaláció. Az egészből semmi sem igaz. Bár így lenne!

Pordán János sárbogárdi születésű, történelem szakos egyetemista hallgató (volt).

2008. Január 7-én tűnt el Szegeden a Lomnici utcából. 2008 novemberében tiszai hullámsírból emelték ki ami megmaradt belőle...

Kérdések amelyekre nincs válasz: gyilkosság? véletlen? hogy került a Tiszába? Beleesett? Szervkereskedők rabolták el? Nem lehet tudni.

Jani a légynek se tudott volna ártani. Vidám, csöndes, okos, jó ember ...nem is tudok róla rossz tulajdonságot felfedni. Mikor eltűnt minden ismerősöm megkérdezte hogy lehet ez? Annyi semmirekellő ember van, mért a jóravalókkal történnek meg ezek?

Arra gondoltam leírom néhány emlékképemet vele kapcsolatban, míg elevenen él bennem.

Emlékszem arra mikor még elsőben a Zimonyi-féle steppetörin találkoztam vele. Csütörtökön volt ez az óra. Jani mindig ugyanarra a helyre ült: előre, a tanári asztaltól kb 4-5 sor bal szélső szék. Eleinte behozta a térképet és azt kértem el tőle belepillantás ürügyén. Aztán valahogy  így esett meg azaz eset hogy mindig oda ültem és beszéltünk.  Tollakból is mindig ugyanazt a tipust használta (-ezt a szokását én is átvettem).

A késsőbbiek folyamán közösen mentünk órákra, könyvtárba, sőt még táncra is. Több félév táncot gyakoroltunk Varga Sanyinál a BTK tornatermében. (Mi hárman töris fiúk Matthias volt a harmadik). Apropó mi hárman már latint is együtt hallgattuk anno elsőben ők innen is ismerték egymást a Hétfő reggeli latin óráról.

Könnyen meg lehetett nevettetni. Sokat is nevetet. Ilyenkor jellegzetesen nevetett: ezt nem lehet leírni.

Egyszer találkoztam vele a Dóm téren. Ott uzsonázott magányosan, leültem mellé és én is ott ettem meg az ebédre szánt szendvicsemet a nyári dögmeleg elől elbújva. Közben sok mindenről tereferéltünk. Azt hiszem akkor volt ez mikor kisöcsémre vigyáztam, és Jani említette hogy neki is van egy kisöccse.

Az ügy állása iránti kíváncsiságból beütöttem a nevét a keresőbe. Nem kellett volna.

Hátborzongató érzés az, hogy nemcsak a hírekben hallasz eltűnéses eseteket, hanem a saját környezetedben is megesik. Szóval az acélhideg valóság itt van az ajtóban. Eddig  bennt voltam. De ennek az időszaknak vége. Most már nagyon is elhiszem azt, hogy nem vakmerőség kérdése pl. éjjel hazagyalogolni, városban este egyedül mászkálni etc mindez nem veszélytelen.

Az eset óta nem csinálok ilyeneket. Rám lehet fogni hogy betojtam így is van. Ha egy két méter magas, közepes testsúlyú meglett legénnyel ilyen eset történik, nekem is megvan a félnivalóm hogy eltűnök.

Eltűnése és halála megérthetetlen. Emlékeimben mindig megmarad egy vidám nagy gyereknek, aki ha valami vicceset mondtam mindig nevetett. Isten veled!

linkek: A Csellengők oldalán Pordán János

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldnyul.blog.hu/api/trackback/id/tr501015426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.