Mostanság Móricz Gyalogolni Jó! című könyvét forgatom élvezettel; tanulok belőle s egyszerre szórakozom is. Nagyon jó korabeli leírások (1910-1940) vannak benne az egyszerű nép gondjairól, visszaélésekről, tökéletes korrajz, néprajzi-szociológiai-történeti jellegű írásokkal.

Móricztól már korábban is olvastam könyveket, Rózsa Sándor trillógia, Barbárok azok is nagyon jók. Bár a címben Kosztolányi műve áll, de ez ne tévesszen meg senkit, Desideriust is nagyon kedvelem.

Szóval az író MZS bejárta az egész Kárpát-medencét. Iskolás évei Patakon, Kisújszálláson vagyis a Nagykunság és Tokaj-Hegyalja részén folytatta, ismerős volt tehát ezen a vidéken, ismerte a parasztok viselt dolgait jobban megnyíltak neki, mint idegenből jött újságírónak. egyébként most jut eszembe pár éve olvastam a Boldog ember panaszait az éppen Szatmár megyében játszódik, az is irtó jó könyv.

Ezenkívül járt minden nagyobb városban, Szeged-Vásárhely, Karcag, Szolnok (a tiszazugi méregkeverők eseményei a közelben játszódtak).

Balaton, Ormánság, a visszacsatolt Erdély, etc.

Nagy hatással volt rám a könyv. Bár az elején lévő korabeli eszmei bevezető 1952-ben adták ki eléggé elvették a kedvemet. De az író beszámolói még a vörös kezdést is kárpótolják.

Olvasgatva egyre csak az járt a fejemben hogy végül is problémák ma is vannak. És az utazó ha elmegy egy másik vidékre, akkor mit keres fel? nevezetességeket, de kérdem én az egyszerű ember élete nem elég érdekesség? Nem. Az átutazó nem szeret panaszokat hallgatni. Amiből ma mégis egyre több és több van. És azt hiszem egy ország állapotát-fejlettségét ez alapján lehet megítélni.

  Érdekesség szerintem az is, hogy más tájakon a magyar ember hogy gondolkozik? Habár ezek a dolgok mára már elavultak. A felgyorsult és globalizálódott világban ezek a különbségek eltűnnek. Uniformizálódunk sajnos. Pont ezért választottam a néprajzot: lássam milyen volt egykor a magyarság. Csúnya szóval virágkorunk  századfordulóra tehető. Ekkor még megvoltak sok helyen a viseletek, viszonylagos jólétben éltek az emberek (- az 1930 évekbeli válsághoz képest).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Móricz a feleségével

 

 A gyaloglás örömei számtalanok. Sokan nem is tudják milyen esztétikai-kultúrális-egésszéges tevékenységtől esnek el, ennek hiányában.

 Az a gondolat bántott engem de nagyon hogy mikor mászkálok a kismagyar világban, akkor nekem is kötelességem lenne ez: elbeszélgetni az ország népével és valamilyen formában hírt adni róla. Ma kik foglalkoznak ezzel? a szociológusok felmérnek statisztikákat készítenek. Ma sem divat erről beszélni. Egy ötlet a szemétdombon tetején hever... 

ami tetszett:

USA tájak: http://amerikairetur.blog.hu/2008/08/

Kárpát-medencés tájak-várak, blog: http://sztandit.blogspot.com/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldnyul.blog.hu/api/trackback/id/tr43977916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.