Késő volt már, tévéztünk
Mikor a nagy esőben a Föld eltűnt
Az égben a ház alól
Mentek sokan keresni
Mondtad, elég kilesni
Hátha csak itt bújkál valahol

Hogy mikor alakult ki bennem a csavargás iránti vágy? a szenvedély ismeretlen utak felfedezésére? Jó kérdés. Mostanság eltöprengtem ezen és történészhez méltón a múltba tekintek vissza.

(De hülyén érzem magam mikor ezt vissza olvasom istenem....)

Édesanyám elbeszélése szerint afféle "családi legenda" szerint kisgyerekkoromban kijutottam a házból. De nem is akárhogyan, hanem az ablakon keresztül. Valami csodálatos módon egy csöpp gyerek kikerült az utcára, -az ablak mellékesen kb 2 méter magasan volt- (???) aztán égen földön kerestek, míg végül a focipályán találtak meg.(????)

Ami 2-300 méterre volt a házunktól. Hogy miképpen jutottam el oda, mikor még alig tudtam járni jó kérdés. De a szüleimet sikerült jól megijesztenem.

 

Imádtam az osztálykirándulásokat, általában mindig én kóvályogtam külön utakon. Azt hiszem ezért nem engedett anyukám többet az ilyen kalandozásaim miatt többnapos osztálykirándulásokra. Így utólag lehte hogy igaza volt... Kerékpárral is gyerekként rettentő módon szerettem az út közepén menni, kacskázni, átszáguldani az egész falun. Voltak jó kis kalamajkák :D Kitaláltunk erre egy külön játékot, aminek az volt a lényege hogy sokat kelljen menni, és keresni a másikat. Áá de jó volt...

FOLYTATNI

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldnyul.blog.hu/api/trackback/id/tr62870246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.