"Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták hogy árva vagyok."

  A lábamat furcsa derengés hatja át...különös, de jóleső érzés egy jól megérdemelt fotelbe süppedni megfürödve. Még egyszer felnézek lefekvés előtt, jó itt üldögélni, aztán szunya. A koncert? megért 800 forintot, a társaság ami lökdösött kevésbé... de sebaj, lesz ez még így se. (Lehet hogy öregszem?)

A tegnapi napon be volt tervezve egy Erdélyi Zsuzsa előadás ami Gabriel Brown úr jóvoltából nem jött össze, helyette a Vár várt minket Karpatski-vel. Eszterek-furulás Ádám, Bori-Bazsi párosítás, nomeg Zsuzsi és Gatti Bea lettünk volna az aktív résztvevők. Kocsmázós dumaparti volt sok mindenről többek közt a vonatos élményekről is, a vonatbaleset kapcsán. Majd ezek után átvonultunk a Jatéba, ahol is Bolgár táncházikó vót. Beültünk, majd táncoltunk, közben ment a hülyülés, aztán elszaladt az idő és 22:00-re átmentem a Szotéba, ami nem számít jó helynek nálam. A bolgár táncok, hmm nagyon pörgősek, ráadásul olyan balkáni hangulata van, azt ki kell mindenkinek próbálni. Érdemes.

Szóval a Szotéval kapcsolatban már eleve unszimpatikusok a biztonságiak, bemegyek, hát se hangolás se semmi gépről szólt a zene. Az egész estében tán az lehetett a gáz h kemény három embert ismertem, és egyik se velem volt :D

No aztán felálltak a Pazósok én pedig az első sorban toltam volna a skankingot, de akkora, de akkora tömegnyomor volt hogy áááááá ellehetetlenítették a helyzetemet. Például egyik csávó mellettem rágyújtott és úgy táncolt, hát a jobb alkaromat el is találta a füstölgőcigarettacsikk. Egy csaj a hátam mögött sört ivott...sikerült a hátamat is  megöntöznie. Ezzel jár egy koncert?

A zene, az minőségi volt meg tetszett is végig táncoltam rája. Előfordultak azonban számomra különös dolgok: néha a fejem tetejét lábak érték el, néha pogózni kellett meg lökdösődni egy ska-esten, néha beestem a csajok közé-általában az a legkissebb baj- néha egy csaj fiatal rasztái a képembe zuhantak, és néha jól is éreztem magam. Fikázok de azért jó volt, megérte elmenni, kétszer visszataps és utána vége volt...

Uhh a Rude is got a soul című számnál sikerült kiejteni a szemüveg lencsémet, kínossá vált a dolog, mindenki -körülöttem csak csajok- segítőkészen érdeklődött: -elhagytál valamit? és tényleg segítettek megkeresni, végül egy csinos lány találta meg nekem :)

A koncert végén sikerült bejutni az első sorba ahol is felugrottam a hangfalak előtti lépcsőre és ott toltam. Végre volt hely, meg friss levegő és pont Krsa előtt álltam. Ismételten jól szórakoztattak a Pasósok!

Egy óra 15 perckor úgy voltam vele elég volt, a koncinak negyedórája vége volt, (kb) és már csak gépről szólt megint a zene. Ruhatár és go home. Az úton jó volt mert lehetett énekelni, maga a város hangulatos volt és az idő is nekem kedvezett. A Kárászon egy csaj ordította ki bánatát, majd a Széchényin találkoztam Manóval és Esztivel. Manó elkezdett kötözködni hogy tucc-tucc zene lenne a skázene, erre elkezdtem fütyülni meg táncolni, igazítani a valót. Közben elsétált mellettünk két ipse, majd mikor végeztem, a kezembe nyomott egy papír Leit xD                                                                                  Ezen olyat nevettünk, de olyat... nagy flash volt.

Utána Anna-kút lett a következő állomás, ahol csak arra lettem figyelmes, hogy énekszó hallatszik a Kossuthon. De nem magyarul hanem talán spanyolul...Passz. A számok közül a csak a Mambót ismertem csak meg a többi tökismeretlen volt számomra. Kicsit meglepődtem hogy ezek a külföldi mintadiákok is képesek minálunk ilyenekre. De jó volt hallgatni őket, még akkor is ha nem értettem a szöveget. Elmentem velük a Centrumig, majd körülnéztem a Mars téren, és onnan futva-sétálva a Károlyi koli-ig, ahol megint csak tomboltak az agyak. Egyszerűen csak ordított az utcára a zene. A rácsodálkozás után ideje volt továbbmenni, két óra telt el és még csak az Izabella-hídon jártam. Sikerült lehűlnöm, ideje volt felöltözni, hátrafordulva meg is lepődtem: egy lány jött a buszmegállónál, és ahogy mentem-mentem a benzinkútnál már be is ért. Elkezdtem vele beszélgetni. Elvégre nem normális dolog egy lánynak egyedül ilyenkor sétálni azt úton. A széfes koli-ig együtt sétáltunk-beszélgettünk, majd lefordultam a vasút mellett.

Az út további szakasza még két óráig tartott, és ez volt a legrémesebb is egyben. A dorozsmai megálló pár kilóméterig ki van világítva meg építve azzal nincs is semmi gond, de ami utána jön, az már nagyon vadon. Mentem a Rola mentén egy kamionos vonat már készülődött Pest felé, a kamionosok lestek mint a birka, túl sok horror filmet láthattak ők is xD

A mozdonyvezetőt megkérdeztem hogy mikor megy a következő vonat? szerinte nagyjából 5 óra körül megy majd csatlakozás, addig nem nagyon. Gondoltam majd fülelek meg figyelek, egyebet nem nagyon tehetek, vegyes érzelmekkel elindultam a sötétségbe. Előttem csak piros lámpafények, egy közelebbi meg egy távolabbi. Ezeket még le kell hagynom. Az előbb átváltott zöldre. Ez annyit segített nekem hogy tudtam hátulról jön majd valami vonat, és valóban pár száz méter után felszólalt a vonat indulásjelzője, és megindult. Jó pár percig tartott míg elvonult mellettem a fémmonstrum, arra gondoltam milyen jó lenne felugrani rá és potyázni rajta Szatymazig. De valószínűleg meg sem állt volna, hiszen ilyenkor nincs mit bevárni, és ha nem áll meg, akkor biztonságban se tudok leugrani róla mivel nekimennék egy oszlopnak és taccs. Szal marad az apostolok lova továbbra is.

Mikor mész egyedül az éjszakában önkéntelenül is emberi alakokat láttat veled a szemed. A cserjék egészen emberi alakot öltenek, és már csak azt várod hogy az egyik elkezdjen beszélni vagy fogja meg a lábadat. Tudom hogy ez beteges, de mégis vannak ilyen gondolatai minden normális embernek. Arról már nem is szólva hogy bátorításképpen elkezdesz énekelni, vagy csak spontán ordítani egyet. Úgyse hallja senki. Nyugodtan. Szeritnem ez a legjobb módszer elriasztani a vadállatokat, mert a veszett rókától azért én még mindig tartok. Kellemetlen dolog a kavicstöltésen dorkóban sétálni, mivel a nyavalyás kövek hazavágják a talpadat. A tavalyi sétámon sikerült vízhólyagokat is szereznem a talpamra, de idén ez valahogy nem jött össze-megkönnyebült huuuuu- helyette kaptam egy kiadós izomlázat ami még most, két nappal az este után is fintorokat csal az orcámra. Olyan mintha súlyokat akasztottak volna az alsó lábszáramra, hogy belassítson.

Szóval a csípőmtől a talpamig fájt akkor hajnalba mindenem. És csak számoltam a lejárókat, mennyi van hátra és átkoztam a hülyeségemet amiért belementem ebbe az őrültségbe. De valahogy kibékültem magammal, és megyeztünk: az utolsó lejáróig elfutok. Sikerült is de utána már nem voltam képes megállni és így házig tartott a sportolás. És pont négy előtt két perccel már nyitnám az ajtót, mikor beletört a kulcs.... hogy aza gondoltam magamban és hívtam öcsémet hogy nyisd már ki, próbaképpen lenyomom a kilincset, és tádá: szezám tárulj kinyílt :O

Az volt az első dolgom hogy bevágtam magam a fürdőbe és letusoltam. Hogy ne csak álljak, hanem ülljek is, egy keveset megpihentem a fotelben, s kezdtem el arról írni hogy milyen jó éjszakám is volt. 

Hogyan értékelném magamat? Hát ilyet művelni jó nagy hülyeség mikor bekérezkedhetnék egyik-másik barátomhoz is. De azt is hozzá kell nézni hogy néha szüksége van az embernek arra, hogy sétáljon-gondolkozzon vagy üresen bambuljon kifelé. Esetleg az kell neki hogy tudja mit bír, a tűrőképességeinek határát kell megállapítani néha. De igazán csak néha. Legközelebb ha lesz ilyen -úgyis lesz- akkor kerékpárral teszek meg egy másik utat, jóval kényelmesebben. Arról nem is beszélve hogy 3 óra helyett csak egy óráig tart :D

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldnyul.blog.hu/api/trackback/id/tr54702253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.