Budai hegyek közt2-órára

Csütörtökön úgy alakult, hogy az egész napom szabad lett. A hó még mindig friss volt és tiszta. Nem volt semmi dolgom, de nem is akartam a kollégium szobájában egy monitor előtt ücsörögni, fogtam magam és elindultam a Móricz felé. Felkapaszkodtam a 61-es villamosra, és már baktattam is a hűvösvölgyi csöndes mezőkön. Több órát csatangoltam egyedül. Mielőtt elindultam szóltam a srácoknak hova megyek, hogy baj esetén tudjanak keresni. Mióta láttam a 127 órát azóta tudom nem mehetek el hazulról szó nélkül. 

Egyedül caplattam fel a Hárs-hegyre, és a János-hegyre. Sehol semmi. Csak a hó, csak a csönd, és a hóban caplató bakancsok torpanó hangja hallatszott. Szünetet tartva meg-megállva feljutottam végül a kilátóba. Egy gyönyörű kőből-fából épített több emeletes kilátó a város tetején. Város? Nem láttam semmit belőle. Hatalmas köd lepte be a várost, ha a szirénák nem emlékeztetnek rá, meg nem mondtam volna, hogy a főváros van alattam. Sötétlő erdők, fehér hótakaró mindenütt. Pompás látvány volt. Képeken láttam még lenyűgözőbbet: A Bükk 800 méteres csúcsairól készített fotókat, ahol felhők fölött vannak a csúcsok. Na, onnan fantasztikus a kilátás. Most egyelőre ez is megteszi. Mindenkinek csak ajánlni tudom, menjen, és próbálja ki! Nincs rossz idő, csak emberi lustaság. Minden évszaknak megvan a maga saját kis csodája, amit érdemes felfedezni!